Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
alkalmas embert. A titkárság szükségességét Pál János is fontosnak tartotta, visszautazása után tárgyalt Szakasitssal. Ennek eredményeként augusztus 27-én írta a szegedi csoportnak: „Vissza-vissza tér a gondolat, hogy legjobb volna ,ha Önök közül vállalná valaki a titkári teendőt. Több szempontból igen előnyösnek tartanám. A helybeli szaktárs ismeri a viszonyokat és az embereket is személy szerint és a családja is ott él és képességét minden egyéb szempontoktól mentesítve fordíthatná a mozgalom fejlesztésére.”11 A levél hatására a szegedi építőmunkás csoport vezetősége módosította álláspontját, és a kerületi titkári állásra Ladvánszky Józsefet választotta meg. Ezt szeptember 2-án a MÉMOSZ elnöksége jóváhagyta, és megbízta Szakasits Árpádot, hogy „a titkári kérdés végleges elintézése, illetve most már a feltételek megállapításának” érdekében 6-án utazzon Szegedre. Erről Pál János levélben tájékoztatta a szegedieket, és kérte, hogy hívjanak össze taggyűlést, melyen Szakasits előadást kíván tartani.12 A megállapodás szerint a MÉMOSZ „központi elnökség a Központi Vezetőség utólagos jóváhagyása reményében hozzájárul a szegedi építőmunkás titkárság fölállításához azzal, hogy fönntartásának költségéhez 50%-kal, de legföljebb heti 40 pengővel hozzájárul. Tudomásul veszi a központ, hogy a szegedi építőmunkás csoport vezetősége a titkári állásra Ladvánszky József szaktársat választotta meg, ezt a választást jóváhagyja. Kiköti azonban, hogy ennek a választásnak hatálya csak 1929. évi szeptember 8-tól december 8-ig terjed, amikor is a szegedi építőmunkás csoportnak és a szövetségi központnak Ladvánszky Józseffel szemben minden néven nevezendő kötelessége megszűnik, hacsak a központi vezetőség az elért eredmények alapján állásában meg nem erősíti.” E dokumentum általánosságban tartalmazta a mindenkori szegedi kerületi titkár kötelességeit. A hatásköre szerint: „Köteles a szaktitkár a központ utasításai értelmében az alföldi építőmunkás csoportokat is meglátogatni, ellenőrizni, szervezeti szempontból támogatni és mindenben szükségükre lenni. Természetesnek tartjuk, hogy elsősorban a Szeged és környéke építőmunkás ügyeit intézi.” A megállapodást a MÉMOSZ központ részéről Szakasits Árpád elnök és Pál János titkár, a szegedi csoport vezetőségéből pedig Komócsin Mihály pénztáros és Gyólai István ellenőr, valamint Ladvánszky József írták alá.13 A MÉMOSZ szegedi kerületi titkárság felállítása jelentős eseménye a helyi munkásmozgalomnak. Különösen fontos a helyi és a dél-alföldi építőipari munkásság további szervezkedése szempontjából. Mindezeken túl azért is lényeges, mert Ladvánszky József személyében egy képzett, nagy tapasztalatokkal és tekintéllyel rendelkező, kommunista meggyőződésű vezető kezébe került a dél-alföldi munkás- mozgalom irányításának egy fontos területe. 2. Az építőipari munkásblokk megalakítása A kerületi titkárság felállítása nagy lendületet adott a szegedi építőipari munkásság osztályharcos szervezkedésének is. Ladvánszky József fontos feladatának tekintette a nagytömegű szervezetlen építőmunkások megnyerését és aktivizálását. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt, hogy agitációs iratot fogalmazott, és azt 300 példányban stencilezték, melyet szétosztottak a szervezetlen építőmunkások között. E dokumentumot—agitatív ereje miatt és mert jól tükrözi Ladvánszky marxista 11 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3298/1929. sz. irat. 12 Uo. 3256/1929. sz. irat. 13 Uo. 3418/1929. sz. irat. = VDCSMMT 1977. 142. sz. dók. 155
