Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
SÍPOS JÓZSEF AZ ÉPÍTŐIPARI MUNKÁSOK HELYZETE ÉS MOZGALMAI SZEGEDEN A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG KEZDETÉN 1929 őszén mintegy 1600 építőipari munkás élt Szegeden. Ebből szeptemberben 375 volt szervezett — 367 segéd és 8 tanonc — közülük csak 243-an tudták fizetni a tagdíjat.1 Ők tagjai voltak a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSz) szegedi csoportjának és a Fodor utca 10. szám alatti épületben külön munkásotthonuk volt. Á szegedi munkásság e jelentős rétegének a 20-as években végzett gazdasági, társadalmi és politikai tevékenységével általánosságban már foglakozott a helytörténeti szakirodalom, és az 1929—33-as világgazdasági válság időszakára sok, fontos adatot feltárt.2 Önálló, részletes feldolgozására azonban még nem került sor. Pedig csak így volna lehetséges megbízható következtetéseket levonni a helyi munkásmozgalom e kétségtelenül fontos szerepet játszó rétegének két világháború közötti élet-, munka-, társadalmi és politikai viszonyaira. A téma nagyságára való tekintettel egyelőre mi is csak arra vállalkozhatunk, hogy a világgazdasági válság kezdetén megvizsgáljuk a szegedi építőipari munkásság gazdasági helyzetét, társadalmi és politikai tevékenységét. 1. A MÉMOSZ szegedi kerületi titkárságának megszervezése A kerületi titkárság megalakulásának előzményeit vizsgálva, időben vissza kell nyúlni 1929 elejére. Ekkor, január 27-én a MÉMOSZ szegedi csoportja évi közgyűlésén az előző vezetés munkájával elégedetlen építőmunkások baloldali szakszervezeti vezetőséget választottak. A szegedi épitőmunkás mozgalom és témánk szempontjából rendkívül jelentős, hogy Ladvánszky József (1889—1940) kőművessegéd lett a MÉMOSZ helyi csoportjának elnöke.3 Addigi tevékenysége — a proletárdiktatúra idején végzett munkája, az első, illegális kommunista sejt megszervezése, a lebukás és börtönévek, a helyi MSZMP vezetésében szerzett tapasztalatok — alapján4 már nagy tekintélye volt a szegedi munkásmozgalomban, az építőmunkások körében pedig az egész Dél-Alföldön ismerték. Az új vezetőség az 1929. január 31-i ülésén elhatározta a szervezeti élet rendszeresebbé tételét: A vezetőségi üléseken — 1 Csongrád megyei Levéltár Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége Szegedi Csoport iratai (továbbiakban: CsmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir.) 1925—1938. X. 102. 1. doboz. Levelezés 1929. Titkári jelentés 1929 szeptemberéről. 2 Soós Katalin: A munkásság helyzete és sztrájkharca Szegeden az 1920-as években. (Acta Historica, Tom 1. Szeged, 1957); Serfőző Lajos: A munkásság helyzete és a kommunisták tevékenysége Szegeden az 1929—1933-as gazdasági válság idején (Acta Historica, Tom. 6. Szeged, 1959.) és VDCSMMT 1977. 3 VDCSMMT 1977. 131. sz. dokumentum = MSZMP KB Párttörténeti Intézetének Archívuma (továbbiakban: PIA) 666. f. I. 1919/20. old.) 153
