Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

egynémelyikében fordult elő a céhvezetőségtől független, a legények kedvezőbb élet' körülményeit szorgalmazó rövidéletű tömörülés. Az említett területeken, ott is, ahol a tőkés iparfejlődésnek már nem voltak feudális korlátái, a munkásmozgalom leginkább a viszonylag kislétszámú szakmunkásokra épült. E kezdeti időszakban számos országban ott találjuk az első szervezetalakítók között a nyomdai munkásságot, e magasan kvalifikált, jól fizetett, intelligens rétegét az ipari munkásoknak. Az Egyesült Államokban már 1785-ben sztrájkot szerveztek Philadelphiában és ugyanott alakították meg 1794-ben első osztály harcos helyi szervezetüket.7 Kanadában 1827-ben, Belgiumban 1842-ben, a széttagolt német területeken szintén az 1840-es években a nyomdászok hozták létre az első országos (német fejedelemségek esetében több fejedelemség munkásait összefogó) szervezetüket.8

A 19. század első felében Magyarországon a gazdasági élet általános — Ausztriához képest is nagymértékű -— elmaradottsága miatt a nyomdaipar is lassan fejlődött. Igaz ugyan, hogy a nemzeti kultúra nagy fellendülése, a közigazgatás polgári módszereinek lassú térhódítása, a tőkés mezőgazdaság és ipari termelés megjelenése és fejlődése megkívánta a nyomdaipar növekedését, mindez azonban inkább csak néhány fővárosi nyomda (elsősorban az Egyetemi Nyomda) megerősödésében, továbbá egyes vidéki gazdasági és kulturális centrumban történő nyomdaalapításban jutott kifejezésre.9 Az alkalmazott munkások száma azonban a legjelentősebb nyomdaközpontban, Pest—Budán is csekély: amikor 1848. június 1-én megalakult A Pest—Budai Könyvnyomdászok Viatikum-, Beteg és Segélyző Egyesülete, 232-en léptek be. A fővárosi nyomdászsegédek száma ekkoriban 236 volt.10

A vidéki nyomdák közül a nagymúltú debreceni nyomdában 1845-ben 12 segéd és 8 tanuló, a közepes nagyságúnak számító szegedi nyomdában 1844-ben 7 segéd és 2 tanuló dolgozott.11 A feudális abszolutizmus rendszerének megőrzésére törekvő kormányszervek az osztrák császárság területén — amennyire csak lehetett — akadályozni igyekeztek a polgári nézetek terjedését, a nyomdászatot szigorú ellenőrzés alatt tartották, új nyomdák alapítására csak vonakodva és erős megkötésekkel adtak engedélyt a 19. század első felében. Éppen ezért jelentősebb mértékben csak a kormány közvetlen irányítása alatt álló budai egyetemi nyomda fejlődhetett. Ilyen körülmények között a nyomdai munkások szervezkedése Magyarországon csak nagyon körülményesen, nehézkesen indulhatott meg: számos városi kézműipari céhes szakma legényei a 19. század első felében már sokkal erősebb, hatékonyabb, sztrájkok, bojkottok vezetésére alkalmas szervezeteket is tudtak létrehozni (pl. a cipész- és kalaposlegények).12

A nyomdai munkások szervezkedése — eltérően a fejlettebb országokétól — az osztrák császárság területén jóval később indult meg mint más szakmáké. 1848 elejéig hazánkban mindössze három nyomdász-segélyzőegyletről tudunk. Ezek is tevékeny7 Nyomdász Évkönyv és Útikalauz 1930. Szerkeszti Lerner Dezső. Budapest, 1930. 82. J.

8 William Z. Foster : A világ szakszervezeti mozgalmának története. Budapest Bratislava, É. n. [1956] 56., 61., 67., 71., 72., 73. 1.

s Ä vonatkozó adatokat lásd Gaál Endre—Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez 1811—1847. =TanuImányok Csongrád megye történetéből. XIX. század. Szerkesztette Farkas József. Szeged, 1978. 5—7.1. —Az Egyetemi Nyomdára: Käfer István: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve (1577—1977). Budapest, 1977. Különösen 128—181. 1.

10 Novitzky N. László: Egyesült erővel. A magyar könyvnyomdászok ötven évi szakszervezeti tevékenységének története. Budapest, É. n. [1912]. 43., 49. 1.

11 Debrecenre: Benda Kálmán—Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda története 1561—1961. Budapest, 1961. 130.1. Szegedre: Gaál Endre—Szabó Ferenc: Id. mű. 7. 1.

12 Dóka Klára: A munkásszervezkedés kezdeti szakasza Magyarországon 1830—-1872. Budapest, 1972.

135