Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában

a democratiaról és humanitásról”...41 Valóban, az első' cselédtörvény mindennek nevezhető, csak humánusnak nem. Ami jogot biztosít a cselédnek, az is mind csak formális. Mindig és mindenben a gazda érdekét tartotta szem előtt. Szövege egyébként nem sok újat hoz. Belekerültek a II. József óta folyton felbukkanó regulációk, a korábbi törvényekben szétszórtan a cselédekre is utaló szabályok. De megtaláljuk benne a pátens rendelkezéseit csak úgy, mint a vármegyék, városok szabályrendeleteinek hatását. „Fejlődés” a cseléd elbocsátásának tételes felsorolásában mutatkozik: II. Józsefnél 6, az 1857. évi pátensben 11, az 1876. évi törvényben 13 ilyen okot találunk. Érdekes módon keveredett a törvényben a régi gyakorlat a modern kapitalista szemlélettel. Mindjárt az 1. § úgy fogalmazza a cseléd és gazda közötti jogviszony alapját, hogy az „közös megegyezéssel létrejött írás- vagy szóbeli szolgálati szerződésen alapul”. A foglaló most már nem lényeges kelléke a szolgálati szerződésnek, csak annak bizonyítékául szolgál, hogy a szerződést tényleg megkötötték. A foglaló egyoldalú visszaadása a szerződés érvényességét nem szüntette meg. Többszörös leszerződés esetén a cselédet megbüntették. A 21. § öt esetet sorol fel, melyekre hivatkozva nem köteles a gazda a cselédet elfogadni, a szerződés megkötése ellenére sem. A 22. § ugyanígy a cselédre nézve intézkedik. A gazda kötelességeit kilenc pontba foglalták. Az egyik szerint köteles a gazda aként intézkedni, „hogy cselédje — anélkül hogy kötelességét mulasztaná, — időről időre a saját hitfelekezeti istentiszteletben részt vehessen”.

Annak idején a törvényjavaslat vitájában Irányi ezt az „időről-időre” kifejezést kifogásolta, mondván, hogy akad majd gazda, aki ezt csak a sátoros ünnepekre értelmezi. Jellemző módon valaki közbe kiáltott: „Az is elég!” A cseléd kötelességeinek felsorolásakor kizárólag a gazdaság érdekét nézték. Még olyan munka elvégzésére is kötelezhető volt, amire nem szerződött el, ha cselédtársa bármi okból távol maradt. Ha ezt nem tette volna, a hatóság „kényszerrendszabályokat alkalmazhat, ily cseléd a gazdának okozott károkat megtéríteni tartozik” (36. §)

A cselédnek nem állt jogában a neki kiadott munkát mással végeztetni. A 38. §. szerint mindazon károkért, melyeket gazdájának rosszakarat, hanyagság, vagy vigyázatlanságból okozott, kártérítéssel tartozott. Társai hűtlenségét köteles gazdájának feljelenteni, különben az esett kárért ő is felelőssé tehető, mégpedig nemcsak kialkudott bére erejéig, hanem az „egyéb vagyonából pótlandó”. A ház rendjéhez alkalmazkodni köteles volt. A gazda jóváhagyása nélkül nem mehet ki a városba, látogatót nem fogadhat. Ládáját, ruháit a gazda házánál köteles tartani, aki gyanú esetén azt át is vizsgálhatja a cseléd jelenlétében. Ha az tiltakozik, csak hatósági közeg jelenlétében tehető meg. Belekerült a törvény szövegébe a fenyítésre feljogosító homályos szöveg is: „A cseléd a gazda parancsait tisztelettel és megadással fogadni tartozik, kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek között sértőknek tekintethetnek — a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a cselédet becsületében érinteni szándékozott volna” (47. §). Igazságtalan fenyítés esetén a hatósághoz fordulhatott gazdája ellen a cseléd. Az eddigiek minden cselédre érvényesek. A Különleges intézkedések c. fejezet a külső gazdasági cselédekről külön is megemlékezik. A külső cselédet vagy kizárólag, vagy „főleg” gazdasági munkára fogadták, — a belsőt a házban és akörül, vagy a család egyes tagjainak kiszolgálására. A törvény most már országos érvényt szerez a cselédkönyv használatának. A gazda a cselédkönyvbe nemcsak a szolgálati adatokat tartozik beírni, hanem a minősítést is. A parlamenti vitában Mocsáry ezt is kifogásolta. Gul- ner válaszából a tőkés osztály érdeke meztelenül kirajzolódott: szükséges a minő41 Képviselőházi Napló 1876. március 14. 282. p.

125