Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában

5. vigyázatlanul bánik a tűzzel, a jószágot romlani hagyja rossz gondviselésével, gazdája tulajdonát elrontja

6. pénzt vagy árut kölcsönöz gazdája rovására

7. nyolc napnál hosszabb fogságra ítélik

8. részegeskedésre, szerencsejátékra, egyéb erkölcstelenségre vetemül

9. éjszaka kimarad a gazdája engedelme nélkül, vagy idegeneket hálásra befogad

10. önhibájából ragályos vagy undort keltő betegségbe esik

11. a gazda vétke nélkül két évnél tovább betegeskedik.

A cseléd is elhagyhatja a gazdáját a szolgálati idő letelte előtt, ha

1. egészsége rontása nélkül nem tudná a szolgálatát folytatni

2. a gazda a testi fenyíték határát annyira áthágja, hogy azáltal élete vagy egészsége veszélyeztetik

3. a gazda a cselédet erkölcstelen vagy törvénytelen cselekményre csábítja.

A szolgálati idő letelte előtt törvényes ok nélkül elbocsátott cselédnek ha egy évnegyednél több volna még hátra a szolgálati időből, egy hónapra kárpótlást fizet a gazda. A szolgálati idő letelte előtt helyét törvényes ok nélkül elhagyó cselédet a szabályzat sokkal súlyosabban ítélte meg: „...a rendőrkapitánynak bejelentendő, ezáltal üldözendők, s a gazda kívánatára kényszerítés által is szolgálatukba leendő visszatérésre szorítandók. Az ilyenek ezenkívül még illő büntetés alá is veendők, s a szolgálat tilos elhagyásából keletkezett károkat megtéríteni köteleztetnek”. A szabályszerű felmondás alkalmával felmondási igazolványt kellett adni a cselédnek. A szolgálati idő végleges lejáratakor cselédkönyvét ki kellett adni, s a szolgálati időről szóló bizonyítványt beírni. A szökött cseléd befogadása büntetendő. A büntetés azonban nem haladhatja meg a 10 forintot. A cselédkönyveket a rendőrkapitány adja ki. A cselédkönyvek kiadásáról a rendőrkapitány jegyzéket vezet.40

1873-ban Hódmezővásárhelyt a törvényhatósági joggal felruházott városok közé emelte az 1872: XI. te. Ettől kezdve a szervezeti szabályok nem foglalkoztak cselédüggyel, hanem átutalták az egészet a rendőrkapitány hatáskörébe. Az országos cselédviszonyokat az 1876: XIII. te. rendezte. A törvény vitájában a haladó és maradi nézetek csaptak össze. Hosszan elvitáztak a cseléd szó jelentésén, fogalmán. Arra a kérdésre, hogy a gazdáját elhagyó cseléd kártérítést fizessen-e, vagy visszavezessék, Tisza Kálmán úgy válaszolt, hogy a visszavezetés a cselédnek is jobb, mert aztán „megnyugodva szolgál tovább”! Irányi Dániel javasolta, hogy az „egészséges lakáshoz való jog” is kerüljön bele a szövegbe. Azzal utasították el, hogy ez nem e törvénybe illő kritérium. „A közegészségügyi törvény gondoskodik, hogy egyáltalán mindenütt egészségesek legyenek a lakások és a politikai hatóságok joga és kötelessége lesz mindazon esetben, midőn a gazda által a cselédnek egy helyen való túlságos összezsúfolása, vagy földalatti helységekbeni elhelyezése történik: őt rendre utasítani”. Erre csak annyit felelt Irányi:: „Látszik, hogy urak készítették!” Mocsáry Lajos méltányosságot emlegetett a cseléd osztállyal szemben, mert az a törvényhozásban nincs képviselve. A törvényhozók hajthatatlanul szigorúk voltak. Hozzáállásukat Kállay Ödön szavai fejezték ki: „Szentimentalizmusnak nincs helye a cselédtörvényben”... Irányi magárahagyottan szónokolt: „Sok szegény család gyermeke jól nevelt leánya kénytelen szolgálatba lépni, ki meglehet jobb nevelésben részesült, mint azon gazda, kihez szolgálatba áll. Ha már ezek kénytelenek minden durva megbecstelenítő kifejezést eltűrni nemcsak, sőt cselekményeket is, tehát verést, ha ezt aztán demokrat intézkedésnek méltóztatik nevezni: akkor nekünk igen különböző felfogásunk van

40 (CsmL HF) Hódmezővásárhely város tanácsának iratai 284/1872. közgy. sz.

124