Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában

illetve elfogadásától nyeri. Ha a gazda mégsem fogadja be a cselédet, elveszti a foglalót s némi kártérítést fizet. De ha a cseléd vonakodik beállni, „büntetendő s a gazda kívánata folytán a beállásra kényszerítő módokkal is szorítandó”. Természetesen a hűség, szorgalom, tisztelet, mint a cseléd legfőbb kötelessége, ismét hangsúlyosan szerepel. Gazdájának nemcsak parancsait, hanem intéseit, feddéseit is kellő tisztelettel kö teles fogadni. Zúgolódás nélkül kell végezni nemcsak a szerződésben kikötött munkákat, hanem a „gazdája kívánatára egyéb szolgálattételeket elvállalni”. Látogatókat nem fogadhat, ha gazdája ahhoz nem járul hozzá. Kerülnie kell a „viszonyaihoz nem illő” költekezést úgy ruházatban, mint kedvtöltésben. Ládáinak, bőröndjeinek s egyéb tartályainak a gazda részéről maga s egy tanú jelenlétében „megmotozását tűrni tartozik”. A testi fenyítést az Ideiglenes Cselédrendtartás is megengedhetőnek tartotta, azzal a megszorítással, hogy „a házi fegyelem szigorúbb eszközeit mérséklett és a cseléd egészségére ártalmatlan módon kell alkalmazni”... A cselédkönyvek használatát ez a rendtartás is előírta. A 35. §. szerint cselédkönyv nélkül a gazda nem fogadhat cselédet. A cselédség fölötti felügyelet a szolgabíróság joga, városban ezt a cs. kir. rendőrhatóság gyakorolja.38 Az itt említett Ideiglenes Cselédrendtartást Hódmezővásárhelyen 1856. október 11-én vezették be:

„Elnök Polgármester úr előterjeszti, hogy a cselédrendszer behozatal felsőbb határozattal f(olyó) év október elején életbe léptetendő, melynek kezelése a cs(ászári) k(irályi) Szolgabírói hivatal által a városi Elöljáróságra ruháztatott, ezen hivatalnak kezelése pedig egy egyénnek teendőit igénybe veszi. Eszerint a cselédek összeírásával és a cselédkönyv kiosztásával Horváth József Tanácsnokot megbízni... véleményeztetik”...39

Bérleveleken láttuk a nyomát, hogy valóban ismerték, használták a cselédkönyvet. Ilyen bejegyzéseket találtunk: „cselédkönyvre 30 krajcár” stb. 1857-ben megjelent az „Ideiglenes Cselédrendtartás Erdély nagyfejedelemségre nézve”. Tartalmilag nem sok újat adott.

A kiegyezés után ismét a vármegyei és városi statútumok szabályozták a cselédtartást. Ezek a partikuláris szabályzatok némileg figyelembe vették ugyan a helyi szokásokat is, de zömében inkább csak az előbb említett cselédrendszereket másolták szolgai módon. Érdemes ebből az időből Hódmezővásárhely rendezett tanácsú város cselédrendszabályát szemügyre venni, melyet a város szervezeti szabályai közt adtak közre. Csongrád vármegye 119/1443/1872. szám alatt azzal az indoklással hagyta jóvá, „minthogy a megyének eTekintetben kidolgozott szabályrendeletével teljesen összehangzó”. Mindenekelőtt meghatározta a gazda és a cseléd fogalmát. Szerinte „Cseléd nevezet alatt értetnek azon személyek, akik meghatározott szolgálatbér, vagy egyéb feltételek, úgymint: élelem, ruházat stb. vagy ezek nélkül is rövidebb vagy hosszabb időre magánegyéneknél szolgálatba állanak”. Az 1. szakasz az elsze- gődés és félfogadás körülményeit taglalta. A cseléddé szegődés, illetve félfogadás az érdekelt felek között „szabad egyezkedés által” történt, de a nem teljeskorú személyeknél szükséges a szülő, vagy a gyám beleegyezése. A szerződés érvényessége a foglalóadástól függött. Nem lehetett több a foglaló a kialkudott évi bér huszadrészénél. Cselédnek csak az mehet, akinek birtokában van a rendőrkapitány által kiállított cselédkönyve.

Aki nem állt a szegődéskor más szolgálatában, az leadta a cselédkönyvét. Ebbe bejegyezte a gazda a szegődés keltét, a szolgálat minőségét, időtartamát, a foglalót és a szolgálati idő kezdetét. Aki már előzőleg másnál állt szolgálatban, az köteles volt

38 Lőrincz Ernő: A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon 1840—1918. Budapest. 1974, 37.

39 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város tanácsának iratai Tü. 16/1856. okt, 11.

122