Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában

parancsolást, szidást, s utána az agyabugyálást... Szaladgáltatja jobbra, balra, boltba, piacra, s azt kívánja tőle, hogy otthon is elvégezze a dolgát. Méltánylattal nincs iránta. Ebéd után (és ma már divatba kezd jönni délelőtt is) látogatóba megy az úrnő, s kiadja a cselédnek a parancsot, hogy őrködjék a gyermekeire, vigyázzon az aprójószágra, söpörje ki a szobát, udvart, súroljon, apró ruhát mosson stb., stb.” A barátnőnél a beszélgetés a „rossz cselédek”-ről folyik, „...a múltkor is megparancsolták hogy a gyerekekre úgy vigyázzanak, mint a szemök fényére, a kútra is elmenjenek, mert nincs víz, a padláson a ruhákat is szedjék össze és mángorolják ki, a könyvvel menjenek el a boltba is és uram fia, amint késő este hazamennek, a kis babus sír, a mama nevét kiabálja, a játéka szerte-széjjel van, a konyha söpretlen. Persze, hogy mindjárt fejbe verték a haszontalan rossz cselédet. De ők nem is tudják, mit csináljanak ezekkel a szolgálókkal, nem lehet azokra bízni semmit, mindennap jól el kell verni...”36

3. A cselédügy jogi szabályozása, igazgatása

A feudális időkben a cselédek jogviszonyaival országos szabályozás nemigen foglalkozott. A törvény itt-ott megemlítette őket, pl. a szökésüket, vagy a kártérítési kötelezettségüket. Elsősorban vármegyei statútumok szabályozták a cselédek bérezését, jogviszonyait. A megyék, városok kölcsönösen átvették egymástól ezeket a határozatokat. Egységes rendet II. József akart teremteni, — cselédrendeletét azonban nem hajtották végre. 1848 törvényalkotása nem ért rá e kérdés rendezésére. 1849 után Vásárhelyen az óbudai és pesti rendőrkerület számára készült „Cselédrendszert” fogadták el. Megjegyzendő, ez a cselédrendszer alig különbözött az előző korszak vármegyei és városi statútumaitól, azok szemléletétől, sok helyen még a szövegezésétől sem. E cselédrendszer szerint a szolgálatba lépéssel a cseléd a „házi társaság tagja” lesz, a szolgálatadó felügyelete alá kerül. Legfőbb kötelességei: hűség, szorgalom, szolgálati készség. A tiszteletadás kötelessége szolgálatadója minden hozzátartozójára kiterjed. A rendőrség is fenyítéssel fenyegeti a „kellő tiszteletet megsértő”, vagy engedetlen viseletét”. Vonakodás nélkül kellett végeznie minden munkát. Ha valami kárt okozott, azt meg kellett térítenie. „A szolgálatadó tudomása vagy engedelme nélkül a cselédnek a háztól eltávozni nem szabad.” Nem szabad volt más cseléd látogatását fogadni stb. A házon kívül éjszakázó cselédre börtön várt. A gazda kötelességei a pontos fizetésre, erkölcsi felügyeletre, vallásos életre, takarékosságra, kórházi ápolásra terjedtek ki. Szigorúan ügyelt a hatóság, nehogy eltűnjön valaki. Még a szolgálatkeresés néhánynapos idejére is be kellett szerezni a „cs(ászári) és kir(ályi) Rendőr Biztosság” bizonyítványát. Ha valaki nyolc nap alatt nem szegődött el, henyélés gyanújába esett és munkakényszerítő intézetbe került.

Cselédügyi hatóság a rendőrhatóság. Szolgálati és bérrel kapcsolatos jogvitáikkal oda kellett fordulniok. Csak ha már ott nem tudtak barátságos úton kiegyezni, terjeszthették ügyüket a törvény elé. A cselédrendszer 57. §-a szerint „A rendőrhatóságok fenyítésbeli eljárási rendelvénye elleni felszólalás a cselédnek meg nem engedtetik.”37

1856-ban a „síkföld” számára megjelent az „Ideiglenes cselédrendtartás” Hangsúlyozza, hogy a szolgálati szerződés létrejöttének feltételei „mind a két fél szabad egyezkedésétől függnek”. A szerződés az érvényességét a foglaló adásától,

36 Heti Lapok (Hódmezővásárhely) 1881. január 23. sz.

37 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Rendőrkapitányi hivatalának iratai 3045/852, Cselédrendszer az óbudai és budapesti rendőrkerület számára.

121