Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában
ezért külön kategóriába sorolta őket: „A tanyai szolgáló élete külön fejezetet érdemel, mert mindazokat a tudnivalókat, melyekre az életben elkerülhetetlenül szüksége van a szegény asszonynak, inkább tanyán sajátítja el, mivel a tanyai élet egyszerűbb, a szolgáló közelebb van a paraszti munkához.”34 Kutatásai szerint egy jó, derék, erős szolgáló bére 1860—1890-ig körülbelül egyforma volt: 80 forint, egy pár cipő, két darab kötő, miskolci ruhára való matéria és egy pár papucs. A hozzáférhető források alapján nekünk úgy tűnt, hogy ennél alacsonyabb bérért is szolgáltak 1860 előtt. A pénzbér átlag 25—60 forint. Ehhez jött egy pár csizma, egy pár topánka (később: papucs), kendő, kötő, esetleg fehér ruha, vagy ágytoll. Például 1860-ban Herczfeld Jakabnál szolgált Béres Viktória. Évi bére 50 osztrák értékű forint, egy 5 o. é. ft-os kendő, 1 fejre való kendő, 1 pár csizma, 2 konyhakötő, 1 „fonyat” pántlika.35 Harmincöt bérlevél vizsgálata azt mutatja, hogy a századfordulóra a pénzbér növekedett, a természetbeni juttatás csökkent. A pénzbér és természetbeni bérezés alakulása Hódmezővásárhelyen 1870—1890 Pénzbér nagysága forintban esetek száma 1891—1900 Pénzbér nagysága esetek forintban száma 31—40 6 41—50 6 41—50 9 51—60 7 51—60 6 61—70 1 Természetbeni megnevezése esetek száma Természetbeni megnevezése esetek száma 2 db konyhakötő 17 1 db konyhakötő 9 papucs 1 papucs 6 strimfli (harisnya) 6 strimfli 2 toll 6 toll 2 2 pár csizma 3 — miskolci ruha 2 — nagykendő 1 — fejrevaló kendő 9 — bakancs 9 — pántlika 1 — A szolgálók kosztolása az esetek többségében megfelelő volt. „Lakásviszonyaik” viszont mostohábbak, hiszen külön helyiséget nem kaptak. A libapásztor éjszakára sok helyen a „toli ágyba” került, vagy a konyhában a „vacok”-ra. Ugyanígy aludt a szolgáló is. A tanyai szolgálónak sokat kellett ugyan dolgoznia, de legalább jó kosztja volt és az esetek többségében meg is becsülték. A városban, polgári családnál cselédeske- dők az úrhatnám gazdaasszony szeszélyének voltak kiszolgáltatva. A korabeli polgári sajtó sokat foglalkozik a „rossz” cselédekkel. „Midőn a cseléd helyre áll a tensasszony megkezdi vele szemben a lenéző modort gyakorolni. De hiszen hogy ne kezdené, hiszen nem aljasulhat le hozzá. Megkezdi a 31 Kiss Lajos i. m. 347. p. 35 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Rendőrkap. Hiv. Cselédek bérezéséről vezetett jkv. 1060. sz. 120
