Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában
násznak és libapásztornak való gyerekét! Az is előfordult, hogy a gazda „jóba vót”a tanyásnéval. Ha a tanyás ezt panaszolta, hamar kitelt az esztendő. A cselédtörvény kimondta, hogy a gazda a „közegészség követelményeinek megfelelő elhelyezésről gondoskodni köteles”. Vásárhelyen a törvénynek a sajátos körülmények miatt csak félig tettek eleget. A bérestanyás a törvényben előírtnál jobb körülmények közt lakott családjával együtt. Itt nem voltak közös konyhára nyíló „cselédházak”, mint a nagy uradalmakban. A többi cseléd meg semmilyen külön lakást nem kapott. A hagyományoknak megfelelően istállóban, vagy a „ház előtt” vackon, vagy szalmán aludtak. Megjegyzendő, hogy ahol cseléd nem volt, sok helyen a gazda, vagy annak fiai ugyanilyen nomád körülmények közt aludtak, ami a jószágra való őrködéssel magyarázható... Női cselédek a) Libapásztor A szegényember lánya libapásztorkodással kezdte megismerni a cselédéletet. Régebben már 5—6 éves korában elállították. A századfordulón a nagy átlag 10 éves korában kezdte a szolgálatot. Akkoriban nemigen akadt olyan tanya, ahol 20—50 libát föl ne neveltek volna. Nagygazda helyen százszámra tartották. Ilyen tanyában két libapásztort is fogadtak. A libapásztorkodás fárasztó és felelősségteljes foglalkozás volt. Sok szaladgálással járt, a kártétel sok súrlódásra, veszekedésre adott okot. A libapásztort Szent György naptól Szent Mihályig fogadták, néhol november elejéig. A kisebbek jóformán étükért szolgáltak, a nagyobbak 1—2 forintot kaptak havonta, esetleg néhány ruhadarabot. Gyakran még cselédkönyvet se váltottak számára, hiszen nem „éves cseléd”, csak „nyári pásztor”... A város szélén is libafalkák legeltek, de azokat nem fogadott libapásztorok őrizték, hanem a tulajdonos gyerekei. Kisebb gazdák a libapásztor kezére adták a pulykákat is. Nagyobb gazdaságban külön 10—12 éves lányt fogadtak mellé. A pulykapásztornak nehezebb dolga volt, mint a libapásztornak, mert a pulyka meg nem állt, s ha kárba tévedt, kis idő alatt tetemes kárt csinált, amiért aztán szorult a pásztor. b) Peszra A libapásztorságból kinőtt 12—14 éves lányból olykor peszra lett. Kis gyermek (3 éven aluli) mellé fogadták, de közben sok más ház körüli dologra is befogták. A bérezése néhány forint havonta, kevés ruhadarab és a kosztja. Nem túl gyakori foglalkozás. c) Szolgáló Amint a fölserdült fiú kanászból béressé lépett elő, úgy lett általában a pásztorlányból szolgáló. Előfordult, hogy nem liba mellé fogadták meg a 10 év alatti kislányt, hanem „kis szolgálónak”... „Ilyen kis lányt olyan helyre fogadnak, ahol az asszony gyenge, beteges és kicsije is van, tehát sok a szaladgálni való.”33 Takarítás, mosogatás, fűtés, kisebb mosás, kerti munka, piaci cipekedés mind az ő dolga. Tizenhat éves korától nagy szolgáló ként szolgált a lány. Őrá már a főzést, tehénfejést, kenyérsütést is rá merték bízni. Azonkívül mosott, meszelt, káposztát savanyított, jószág körül „végződött” stb. (elvégződött = megetette, megitatta, trágyáját levetette) A tanyai szolgálót a házi munkákon kívül időnként a kinti dologba is bevonhatták. Kiss Lajos 33 Kiss Lajos i. m. 307. p. 119
