Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában
Férfi cselédek évi bére 1998 1899 1900 1901 (Ft) (Ft) (K) (K) átlagos 150,— 150,— 300,— 300,— minimum 80,— 80,— 160,— 160,— maximum 240,— 240,— 480,— 480,— A béres munkaviszony általában Vízkereszttől Szilveszterig tartott. A feleséges, kommenciós öreg béres Szent Mihálytól Szent Mihályig szolgált. A béresmunka specializálódásaként alakult ki a kocsis-béresség. Kocsisbéres a kisbéresből lehetett. Csak egészen nagy gazdaságban, vagy úri birtokosnál volt rá szükség. A fő munkája a fogat rendbentartása. A ház körül is mindig akadt számára munka. Nagy dologidőben be kellett kapcsolódnia a tanyai munkákba is. Kocsisbéres csak addig maradt a legény, míg meg nem nősült. Aztán napszámos lett, vagy kubikos. Elvétve, — ha sikerült hely, — parádés kocsisnak állt. Parádéskocsisból nem sok kellett, mert csak nagy urak, nagy gazdák tartottak ilyet. Egyéb dolga nem volt, mint a parádés lovakat gondozni, a fogatot ragyogóan útrakészen tartani és természetesen hajtani. A nőtlen kocsis bentkosztos, a feleséges „komenciós”. A bérezés is ettől függött. A feleséges kocsis évi bére 1882-ben: 100 Ft, 20 mázsa élet, két hold kukorica, egy kövér disznó, egy tábla szappan, fél hold veteményföld, egy rend parádésruha, egy rend igásruha, egy cifraszűr használata, négy rőf kapca, egy pár csizma, egy véka szemespaszuly, két véka köles. A nőtlen kocsis 60 Ft-ot kapott, 12 köböl életet, egy hold kukoricát, három darab szappant, egy kocsi szalmát, egy pár csizmát, két pár alsóruhát, egy nyári vászonruhát és egy malacot.31 Számbelileg talán az igáskocsisokból volt legkevesebb, hiszen őket többnyire csak uradalmakban alkalmazták. Vásárhelyen pedig abból alig lehetett találni mutatóba egyet-kettőt. Esetleg nagybérlő alkalmazott igáskocsist. Ennek a fő feladata a hurcolkodás. Sokkal gyakoribb Vásárhelyen a már említett bérestanyás, másként tanyásbéres. Erre a szerepre főleg a kocsisbéres vállalkozott, miután megnősült. Mindig a nagytanyán lakott. Minden előforduló munkát elvégzett. Munkafelvigyázó és előmunkás. Az épületek karbantartása is az ő dolga. Felesége mindenben segít neki. A bérezés azért magasabb valamicskével, mert latensen a felesége munkája is benne foglaltatott: lakás mellett tűzrevaló és jószágtartás járt neki. Az általa gondozott disznó szaporulatából minden negyedik malac az övé. Saját eleségén ő is tarthatott egy kocát a szaporulatával. Aprójószágot feliből nevelhetett. Fia ügyes volt a felesége, öregségükre a jószágból össze tudtak kaparni egy kis házra valót. A leginkább életre való béresek néhány évi tanyáskodás után felesbérletet vállaltak. A kistanyás érdekes átmeneti cselédtípus: csak hét hónapig lekötött cseléd, októ- tóber 1-től május 1-ig, míg a jószág a gazda kistanáyján gondozásra szorult. A kis- tanya többnyire a pusztai járandóságon, esetleg a gazdaasszony örökségén álló szoba- konyhás épület, mellette istálló, karámok. Tavaszi kihajtás után arra mehetett munkát keresni, amerre akart. Az egész évi lakásért köteles volt a kistanyát rendben tartani, tapasztani, meszelni. Szalay rendőrkapitány szerint nem is tekinthető cselédnek, inkább csak lakónak. A lakbér fejében tartotta rendben a tanyát. A jószág téli gondozásáért ellenszolgáltatást kapott.32 Mindkét fajta tanyás azért mégis több szálon fügött a gazdától. Legtöbb gazda alkuba kötötte, hogy beállítja magához ka31 Kiss Lajos i. m. 96. p. 33 SzálAi József i. m. 7. p. 118
