Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában
szögöles hold) nyomási föld minden munkája, termésének learatása, elnyomtatása, családja számára őrlés, végre saját magának egész éven keresztüli élelmezése.”21 * * 24 Néhány évvel korábban Galgóczy Károly az egész akkori Magyarország bérviszonyait áttekintette. Szerinte is az Alföldön sokszorosa a bérezés a hegyvidékinek. Néhány idevágó példa: „Honiban Vámos Mikolán kivált jóra való cselédet nehéz kapni. Évi bére egy benntartott béres szolgának 130—140 váltó forintra rúg, s ezenkívül ha helybeli és földje van, azt meg szokta a gazda neki szegődményben szántani, s ha a cseléd ruháját nem a gazda házánál mossák, a mosónénak egy szekér fát köteles a gazda adni... Ipoly-Pásztón könnyű cselédet fogadni... Egy béres szolga bére: 100—130 vft., s mind benn tartósak... Liptóban közönséges cselédbér egy béresnek 100 vft körül és tartás; maga kosztján 15—20 vft készpénz, 21 pozsonyi mérő gabona, 25 font só, 20 font zsiradék, egy hordó káposzta, 2 vagy 4 pár bocskor, egy pár csizma, egy kevés krumpli és len alá való föld”... „Csongrád megyében Szegváron egy öregbéres bére benntartáson kívül is felmegy 400 vft-ra, s több kevesebb készpénzen kívül szokott lenni a szegődségben: egy egész ruha, ebben ruhát, egy kankót, egy szűr nadrágot, vagy posztó gombos nadrágot (reithosen), 2 pár csizmát, kalapot 2 pár fehér ruhát értve, 10—12 köböl gabona, fele búza, fele árpa, egy harmadfű üsző, egy esztendős disznó, 2 db marha teleltetés, 2 kocsi tűzrevaló, 1 /4 hold kukoricaföld (1 lánc) szántással és kazaltakarítással. Semmivel sem olcsóbb, sőt drágább ennél a cseléd Vásárhelyen.”25 A helyi források ezeknél jóval alacsonyabb bérezést mutatnak, s az országos átlagba jobban beleillenek. 1852-ben Peleskei János városi rendőrbiztos felsőbb utasításra kimutatást készített a vásárhelyi cselédbérezésről. Szokásos módon három kategóriába sorolta őket. Pénzértékre átszámított béreket közölt.26 Cselédek évi bérezése Hódmezővásárhelyen I. oszt. II. oszt. III. oszt. szakácsnő 240 180 120 szolgáló 96 84 60 béres 480 300 180 kocsis 360 240 216 Sós János 1856-ban a Dezső gazdaságban a következő bérért szolgált: 130 vft, 9 köböl élet, — fele búza, fele árpa, — egy pár új csizma, másik fejelés, 2 kocsi tűzrevaló, 2 db szappan, 7 Ft ára kukoricaföld, esztendős süldő, feles kukorica föld. Vízi Ferenc bére ugyanitt: 135 vft, 11 köböl élet, -— fele búza, fele árpa —, esztendős süldő, három kocsi tűzrevaló, 2 db szappan, 10 Ft. ára kukoricaföld és feles kukorica, két hét engedelem, két pár csizma, — egyik fejelés. Bár nem említik, de a bér után ítélve Vízi lehetett az öregbéres.27 1860-ban Lengey József mérnök bérese volt Somogyi István, akinek pénzbeli bére 90 vft, azonkívül 9 köböl élet — fele tiszta búza, fele kétszeres, 4 köböl árpa, 72 itce főzelék, 70 font szalonna, 2 malac tartása, őrlés, tűzrevaló.28 21 Gazdasági Lapok IX. évfolyam 1857. február 12. 25 Galgóczi Károly: Magyarország, — a Szerbvajdaság s Temesi bánság mezőgazdasági statisztikája Pest, 1855. 197 és 200. p. 26 CsmL (HF) IV. B. 1106. b. Hódmezővásárhely város tanácsának iratai 2090/1852. 27 CsmL (HF) Dezső-gazdaság számadás könyve. 28 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Rendőrkapit. Hiv. Cselédek bérezéséről vezetett jkv. 1066. szám. Hód-Mezö-Vásárhely 1875. július 4. számában. 8* 115
