Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Herczeg Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában
eredetű árut produkált. Hódmezővásárhelyen az ezer lakosra jutó állatlétszám magasan fölülmúlta az országos átlagot. (3. sz. függelék.) A hosszú ideig tartó gabonakonjunktúra következményeként felgyorsult a gazdasági és társadalmi átalakulás. Emelkedtek a földárak, növekedett a földvásárlási láz. Garzó Imre 1875-ben ezt írta: „A vagyon és gazdagság napról napra kevesebb kézben gyűlik össze, a sokaság pedig napról napra szegényebbé válik... Máris évenkint több-több jómódú gazda jut arra a szomorú sorsra, hogy földjeit eladni kénytelen és lesz elkeseredett szegény emberré...”1 Hát még a volt házas zsellérek, akiknek 1/8 telekje után kimért kis legelőjárandósága előbb-utóbb a módosabb gazdák kezére került. Ugyan mit is kezdhettek volna a 25—30 km távolságban kiosztott I—1 1/2 kh holdnyi „birtokkal”? Kopáncs kiosztásakor (1863-ban) került szóba, hogy egyes gazdák „százszámra vásárolják össze” a házas zsellérek réti illetményét. (4. sz. függelék.) A birtokváltozások vizsgálata azt mutatja, hogy a legtöbb változás az 1—5 kh kategóriában történt. A földek összevásárlására törekvő nagygazdák malmára hajtotta a vizet a megmegújuló sok elemi csapás, mely a tartalékokkal nemigen rendelkező volt házas zselléreket egykettőre tönkretette. A Tisza-szabályozás után belvizek, vadvizek pusztították a pusztaiak és kopáncsiak termését. 1862/63-ban aszály károsított. Ennek emléke a nép tudatában szinte napjainkig tovább élt.2 Tízezrek küszködtek az éhséggel. A tanács kölcsöngabonát hozatott, amelynek árát évtizedek múlva is eredménytelenül követelte a nélkülöző családokon.3 A város 1873-ban törvényhatósági jogot nyert. Ez újabb kiadások özönét vonta maga után, melyek pótadóként az adófizetőkre nehezedtek. Ugyancsak a pótadóból kellett fedezni a regale-váltságot, mely végülis a kialkudott 430 ezer forint vételár helyett a sok kamat miatt 1 millió forintjánál többe került a városnak. (5. számú függelék.) Az említetteken kívül még egyéb terhek is nehezítették az életet. Évtizedekig húzódott a szőlődézsma váltság összegének behajtása. A Tisza szabályozási, illetve rétszárítási költségek törlesztése is sokáig nagy gondja volt az érdekelt birtokosoknak. E terhek alól az uradalom igyekezett kibújni... (Az ármentesítő társulat elnöke gróf Károlyi György, alelnöke a parasztgyűlölő Horváth László uradalmi ügyész)... A vásárhelyi gazdák súlyos terheire Garzó Imre is felfigyelt: „... a 15 holdasnál nagyobb birtokosok is szinte az ötven holdasokig elég biztosan, de csak nagy erőfeszítésekkel élhettek a terhek miatt, amelyet viselniük kellett. Ugyanis eltekintve attól, hogy a termésből vetőmagot és aratói részt kell adniok, hogy jószágot és cselédet kell tartaniok, a nyilvántartott földbirtok után le nem tagadható mindenféle adók szertelen magosak, melyek együtt a határnak nagy részében haladják a kataszteri tiszta jövedelmet. Nevezetesen amely hold földnek kataszteri tiszta jövedelme 8 Ft-ban van megállapítva, ennek egy negyed része egyenes állami adó, ennek meg 3/4-e városi pótadó, hozzájárul az állami jövedelmi pótadó, állami és városi útadó, továbbá egy1 Hód-Mező-Vásárhely 1875. július 4. szám. 2 Tunyogi Bálint 80 éves csomorkányi parasztember említette a hatvanas évek végén, hogy még a nagyapjától hallotta kisgyerek korában, miért nevezik a kapcsos ülést a vásárhelyiek „hatvanhármas ülésnek”. Abban az évben annyi gaz (értsd: gabonaszár, szalma) sem termett, hogy ülésbe gyűrhettek volna, mint az addig szokásos volt. Pach Zs. Pál is utalt a nagy szárazság proletarizáló hatására: „A szárazság miatt a legelő is tönkrement, az állatok ezrei pusztultak el. Mivel a földjeit és állatait elvesztett szegényparasztok sem a lassan fejlődő iparban, sem a mezőgazdaságban nem találtak munkalehetőséget, gyorsan tömegméretűvé vált a mezőgazdasági tartaléksereg”. (Pach Zs. Pál: Az eredeti tőkefelhalmozódás Magyarországon. Budapest, 1952. 68. p.) 3 1892-ben a városi ügyész 2464 családon közadók módjára kérte behajtani az 1863-as ínséges gabona tartozást, amely ekkor még 5745 Ft. 104
