Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

A fentiek alapján szembetűnő a gazdatársadalom fölénye, a földbirtokosok és gazdálkodók együttesen 25 mandátummal rendelkeztek. Ez összesen 31,25%-ot tett ki. Náluk is nagyobb arányú volt az értelmiségi foglalkozásúak aránya, a tisztviselőket is ideszámítva 26 fő, amely 32,5 %-os arányt jelentett.

Az ellenzéki pártok összefogását illetően érdemes néhány megjegyzést tenni. Elsősorban azt kívánatos hangsúlyozni, hogy a szövetkezett pártok mindegyike ideiglenes szövetségre gondolt, mely a választások időszakára korlátozódik. Ezt ugyan egyik párt sem hangoztatta, de a későbbiek során mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott. Elég csak arra utalni, melyről az elkövetkezőkben még részletesebben szó lesz, hogy a szociáldemokrata képviselők a megyei és a városi képviselőtestületi szereplésüket egy deklaráció közzétételével kezdték, melyben részletesen ismertették képviselő-testületi munkaprogramjukat. Ez már jóval túlment a választások előttről ismert közös programnál. De szembetűnő az is, hogy igen csekély azoknak a tárgy- sorozatoknak a száma, melyekben az ellenzéki képviselők együtt szavaztak. Ez pedig arra utal, hogy az indítványok és interpellációk előterjesztése előtt szó sem volt az ellenzék összehangolásáról. Olyan helyzet alakult ki, mint az 1922-es nemzetgyűlési választások után a parlamentben, melynek lényege: „...Az új nemzetgyűlés össze- ülése óta semmi jele nem mutatkozott a választásokon megnyilvánuló együttműködés folytatásának. Igaz, az ellenzéki pártok szónokai lojális hangon szólották a szociáldemokrata deklarációról, egybehangolt, közös parlamenti akciónak azonban nyoma sem volt...”29 „Becsületes összefogás”-ról tehát csak olyan összefüggésben beszélhetünk, amennyiben a választási küzdelmek során a szövetkezett pártok egyike sem engedett a kormánypárt ígéreteiben megtestesülő kísértésnek. Ez a tény önmagában is igen pozitívnak értékelhető, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ennek nem kis köze volt ahhoz, hogy a szentesi munkásság képviselői is bekerültek a város ügyeit intéző testületekbe.

I. A szocialista munkásmozgalom aktív időszaka (1929—1932)

1. A szociáldemokrata városi képviselők bemutatkozása

1929. december 19-én tartotta a városi képviselő-testület az ünnepélyes alakuló közgyűlését. A városháza tanácstermében első ízben jelentek meg a földbirtokosok, gazdák, ügyvédek és orvosok között egyszerű munkásemberek. Erre a tényre utalt megnyitó beszédében dr. Csergő Károly alispán30, midőn a következőket mondta: „... Meg vagyok győződve, hogy az új képviselőtestület, mely a választás eredménye szerint képviseli a város lakosainak és társadalmának minden osztályát, teljes odaadással teljesíti majd a feladatát. Hiszem és remélem, hogyha világnézeti és pártkülönbségek el is választják egymástól a képviselőtestület tagjait, egymásra fognak találni a város érdekeit szolgáló közös munkában...”31

Az alispáni megnyitót követően ifj. Szőke Ferenc kőművessegéd, a képviselő- testület szociáldemokrata frakciójának tagja kért szót az elnöktől. Szavai nyomán

29 Serfőző Lajos: i. m. 115. 1.

30 Dr. Csergő Károly 1901-ben lépett Csongrád vármegye szolgálatába. 1922-ben főjegyzővé, 1925 májusában pedig alispánná választották. 1929-ben újabb 10 évre megválasztották alispánnak. CsmL (Szf) 257/1929. sz. Főispáni rés.

31 CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 339. sz.

135