Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
színtere is. Itt beszélik meg a világ dolgait, ápolják a barátságot. Még a cselédfogadásoknak is a korcsma a színhelye. Már az újratelepülés után működött két „belső csapszék”. 1702-ben ezeknek 153 Ft a jövedelmük. Gróf Károlyi Sándor még el se rendezte tulajdonjogát, máris élénk levelezést folytat a bírákkal, többek közt italügyben. Egyik 1719 évi leveléből kiderül, hogy az ő „levelére s parancsolattyára” két poroszlói embernek 192 Ft-ot fizettek pálinkáért. 1722-ben kötelezik magukat a bírák, hogy pálinkát csak „az uraságtól fognak tartozni venni s nem idegentől.” 1727-ben arra utal az uraság, hogy törvény szerint csak Szent Mihály tói Szent György napig illetné a várost a korcsmáltatás, ő mégis egész esztendőre megengedi néki, de „kívül a városon felállítandó serfőző és vendégfogadó házamnál magamnak is reserválom egész esztendeig való folytatását mind a bornak, sernek és pálinkának.”101 1733-ban átengedi a városnak a korcsmáltatást évi 650 forintért. Ekkor épül a városon kívül, a Kis tó partján a Hajda. De a városnak nincs sok szerencséje a bérlethez. Kicsi a forgalom. „Pincéinknek semmi haszna nincs, mivel mindennek most I(ste)n eleget adott, azért pénzen nem iszik.”102 Később mégiscsak jövedelmezett, hiszen a földesúr még a féléves korcsmáltatást is elvette a várostól. Az 1756-os urbárium csak a negyedik angáriát engedi neki, vagyis szeptember 29-től december 31-ig, de akkor is csak a bormérést. 1750-ben panaszolják a bírák, hogy az uraság három éven át elvette tőlük a korcsmáltatást.103 1761-ben nagy kegyesen egyetlen negyedév borkorcsmáltatását átengedi a városnak, de a sör- és pálinka árusítást megtartotta magának. 1765-ben is még csak Szent Mihálytól újévig engedi át, a vásárhelyiek továbbra is kérvényezik a félévi korcsmáltatás jogát. 1768- ban egyetlen korcsmában félévig árulhatják ugyan a bort, de a többiekben csak újévig. Az uraság vendégfogadóiban viszont a város korcs- máltatása ideje alatt is lehetett italt mérni. Csak az 1772. évi urbárium VI. pontjának 14. § alapján áll vissza a féléves korcsmáltatás rendje. Természetesen az uraság ezután is „a vendégfogadóba mindenféle italnak kiárultatása egész esztendőnek folyása alatt szabadon hagyatik. Valamint, hogy mindenféle égett bornak és sernek árulása s efféle italoknak elkészíttetése egyedül az uraságot illeti.” Az uraság vendégfogadóiban és korcsmáiban az italmérést „maga adminisztrálta”. Tehát az italmérés házi kezelésben maradt, a kocsmáros csak a konyháért és a kocsiállásért fizetett legtöbb esetben árendát. Az uradalmi vendégfogadók a 19. század első évtizedeiben104 A helység neve Urasági italmérőhely megnevezése Haszonbére Ft-ban 1808 1813 Szegváron Vendégfogadó _ _ Serkorcsma — — Urbariális kocsma (községházánál) 330 — Kórógyi csárda — — Derekegyháza Újvárosi vendégfogadó 60 60 Csongrád Csongrádi „Szarvas” vendégfogadó 15 20 Fejér Ló vendégfogadó 25 60 Külső Csanyi vendégfogadó 15 30 100 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 30. sz. 101 Uo. 1. cs. 60. sz. 102 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 934. 103 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 151. sz. 104 CsmL (Szf) Árv. ügy. 2—3. kötet. 94
