Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
hogy a jobbágyság helyzetén javítani szándékozó úrbérrendezés Csongrád megyében inkább hátrányos helyzetet teremtett. A földesúr a rendeletre hivatkozva megnövelte gazdasága területét, csak Vásárhelytől 1192 jobbágytelekkel! Azonkívül kapott az uradalom majd százezernyi napszámot — az urbáriumnak megfelelően. Csongrádtól a 358 urbáriális telek után szintén jelentős robothoz jutott. Az állattartó majorság még nem tudta kellően felhasználni ezt a hatalmas munkaerő-járadékot. Ezért kegyesen megengedte az uraság, hogy a robot felét pénzen meg is lehet váltani.11 * * 14 Az csak „természetes”, hogy a megváltás összege nem maradt állandó. 1806-ban a szekeres nap megváltása 18 kr.-ról 24 kr.-ra, egy évtized múlva már 48 kr.-ra növekedett. A gyalognap a kezdeti 9 kr.-ról 12, majd 24 kr.-ra emelkedett. Igaz, a gyalognapok száma is egyre sokasodott. 1806-ra Vásárhelyen 69 963 a gyalogrobotok száma. Ez részben a zsellérek számának növekedését is jelzi.15 Visszatérve az urbáriumra, Szeremleit idézzük: „Az uradalom azon fekvőségeit, melyeket azelőtt a községek használtak, mindenütt visszavette és saját kezelés alá helyezte. ... Az allodiális földeket azelőtt a községek, vagy a hatalmasabb gazdák bírták. Most ezekhez csatoltatott az egész kaszáló, melyet a város Földeák határáig bírt, valamint a rárósi kaszálók egy része is. Ezenkívül az uraság szabad rendelkezésére maradt 9520 hold.”16 Ekkor vette el az uradalom Csongrádtól a gyójai (337 hold), felgyői (152 hold) és az újfalusi (1735 hold) majort, — a fehértói (289 hold), ellési (19 hold), újfalusi kertészetet (362 hold), melyeket dohánykertészeknek adott oda. A vásárhelyiektől ekkor csatolta el véglegesen Újvárost, Tompahátat, Kéktó- hátat, Sámsont, Batidát, Rétkopáncsot, Szikáncs nagy részét, valamint a földvári és mártélyi kertészségeket. Hogy milyen bizonytalanság uralkodott némely birtok hovatartozása terén, elég Batida példájára utalni. Batidát használta az uraság, de urbárium szerint a városé. „Pár évvel később az uradalom annak egy részét magának visszafoglalta.,’17 Az 1789 évi úrbéri összeírás a városhoz tartozónak említi, de az 1809 évi már nem. 1813 óta végérvényesen az uradalomé. 1773-ban a Kistó nádlásától is eltiltotta a várost az uraság. Tettét azzal „magyarázta”, hogy őt a helytartótanács a puszták benépesítésére kötelezte. Valójában csakugyan kötelezte arra, csakhogy ő a telepítést sohasem hajtotta végre! A telepeseket 1775/76-ban bent a városban helyezte el Lóger és Lakhat városrészben. A város sehogysem akart belenyugodni megrövidítésébe. Fordult az úriszékhez, fordult a megyei törvényszékhez. Végül ügyük a helytartótanácshoz került. A 6590. sz. 1776. évi december 26-án kelt helytartótanácsi intimátumban félreérthetetlenül a város kapott igazat. Expressis verbis kimondja a helytartótanács, hogy a legelőket nem szabad szűkebbre vonni, — Vásárhelyé marad Újváros, Tompahát, Kéktóhát, Sámson, Nagyhajlás, Batida, Rétkopáncs, Kingéc, Szikáncs, Földvár és Mártély. — Nem lehetett véletlen, hogy ezt a rendkívül fontos egyértelmű iratot évtizedek múlva, a legelőelkülönzési tárgyalások idején a város nem tudta felmutatni, eltűnt a levéltárból!) Hiába volt azonban a „rendelvény”, — a Károlyiaknak volt akkora befolyásuk, hogy azt sohasem kellett végrehajtaniuk!18 Az uradalom az elhódított területen építkezésbe kezdett. A változásokról a korabeli térképekről, inventáriúrnőkből tájékozódhatunk. így pl. Sámson pusztán egy 1788 évi leltár szerint 22 öl hosszú udvarház állott, mellette ököristálló, béreslak, juhászház, juhszínek, két szárazmalom, valamint 55 kertészház volt található.19 Vertics 11 CsmL (Hf) Tan. ir. 2/a. cs. 21. sz. 15 Ol. KcsL P 397. 364. cs. No 6. Tabelláris deductio. 16 Szeremlei 1901, 3: 359. 17 U. o. 5: 705. 18 CsmL (Hf) Tan. ir. 10. cs. 67. sz. 19 Ol. KcsL P 397. 206. 64
