Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)

Kecskemétnek adta jó pénzért árendába. Károlyi Sándor naplójegyzetei jól tükrözik, milyen fontosságot tulajdonított itteni allodiumának. 1731-ben pl. Csongrádon megtekintette ménesét, juhnyájait, — Szegváron ménesét, gulyáját és juhait. 1732- ben Mágocson ménesét, gulyáját és „egyéb oeconomiákat” látogatta meg.9 A nagy járvány után, 1739-ben a magvaszakadt jobbágyok lábasjószágait Mágocsra parancsolta vitetni, hol az uradalom csordái, ménesei, juhnyájai voltak.10 Az eleinte hol Szentes, hol Vásárhely pusztái közt említett Szegvári pusztára Károlyi Pásztó környékéről telepített lakosságot, már 1727-ben. További telepítésekkel, önkéntes át- telepedéssel rohamosan nőtt a helység. 1737-ben templomot is építtetett a gróf. Húsz év múlva 124 család lakik itt.11

1738-ban panaszolják a vásárhelyi bírák, hogy „Ex(cellentia)-ja Mágotsot egészben maga számára kívánnya foglalni, mely dolog közönséges lakosainknak igen nagy szomorúságára és tapasztalható kárára esnék.”12

Az 1741. évi úrbéri vizsgálatból még úgy látszik, Vásárhelyt illetné nagyobbik része. 1748-ban már egész Mágocs kizárólag az uradalomé, ha néha még haszonbérbe adja is időnként 1/3-át, 2/3-át a vásárhelyieknek.

Derekegyháza nagyobb arányú fejlesztésére az 1760-as években került sor. A gróf nem újította meg a haszonbérleti szerződést a vásárhelyiekkel. A teljes derekegyházi határ majorsági művelés alá került. 1765-ben a Kórógy mellett felépült a kétemeletes derekegyházi kastély. Körülötte tiszti lakások, gazdasági épületek, — még fácános kert is. A szegvári kastélyt pedig a vármegye központjául szánta a gróf. így aztán a megyeszékhely is itt volt az uraság közvetlen befolyása alatt. A főispán egyébként mindig a Károlyi család rokonságából került ki. A földesúr gazdálkodása alapjában nem igen tér el a vásárhelyiekétől. Ő is félrideg állattenyésztő gazdálkodásra rendezkedik be. A derekegyházi gulyának az jelenti a telelést, hogy lehajtják Körvélyes- re, Sámsonba, ahol trágyával, téli izékkel kerített akiokban szénázik, legelész a vizenyős réten. Ami a földesúr javára írható, az a fajtáknak tudatos javítása. Híres külföldi és hazai ménesekből, gulyákból hozat értékes tenyészállatokat. Az ilyen állattartó gazdaságnak sok-sok legelőre, szénára volt szüksége. Itt ütközik össze a gróf és a város érdeke. Sorra foglalja el a vásárhelyiek elől a dús füvű pusztákat. Egyre nagyobb roboterőt kell megmozgatnia a szénakaszáláshoz, betakarításhoz. Már a taksaszedés évtizedeiben is a vásárhelyiekkel és csongrádiakkal igyekezett takarmánygondjait megoldani. Eleinte „csak” 5—6000 boglya szénát csináltatott velük.13 Későbbi kimutatásból tudjuk, hogy ha egyetlen nap alatt vágták volna le az uradalom szénáját 17 000 ember kellett volna hozzá. A földesúr állattartó majorsága abba a „vacuumba” épült bele, amely a két parasztváros, Csongrád és Vásárhely vonzásköre közt húzódott. A 65000 holdas szentesi határ ekkor Harruckern birtok lévén észak felől akadályozta az uradalom majorságának terjeszkedését. A Károlyiak majorsági centrumai: Felgyő, Szegvár, Derekegyháza, Mágocs, Sámson — szinte összefüggő zónát képeznek. Károlyi Ferenc, majd annak fia alkalmasnak látta az időt, hogy Csongrádot és Vásárhelyt megregulázza. Ekkorra már a lakosság száma megnőtt, termelőereje megszokszorozódott. Nem kellett tartani a szétszéledéstől. A földesúr fő törekvése a taksás viszony felszámolása. 1756 után taksa helyett legelőbért és jobbágyi adókat szed. A vásárhelyiek az új fizetési módot is „taksának” nevezik, holott valójában mindkét város haszonbért fizet az úrbérrendezésig. Ismeretes,

9 Gr. Károlyi Sándor naplójegyzetei

10 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 72. sz.

11 Forray 1934, 6.

ia Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27944. sz.

13 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 67. sz.

63