Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
SZDP szegedi szervezete is levonja a választásból adódó következtetéseket, annál is inkább, mivel a helyi reakció győzelme miatt óriási közös feladatok várnak Szegeden a munkáspártokra.293 Az SZDP szegedi szervezetében is folyt a harc a pártközponthoz hasonlóan. Ekkor vált nyilvánvalóvá a szociáldemokraták két politikai irányvonala. A jobboldal különösen a Szegedi Népszavában, de más fórumokon is jelentkezett. Az első értékelések itt is külső okokban keresték a választási visszaesés mozgatórugóit. A választások után is terrorral, provokációkkal vádolták a kommunista pártot. A függetlenséget, az önállóságot hangoztatták, sőt kilátásba helyezték a kommunistákkal való tárgyalások megszakítását is.294 A munkásegységre — az MKP-val ellentétben — szinte alig hivatkoztak. A Szegedi Népszava 1947. szeptember 5-i száma a frontvonalakat az SZDP és az összes többi párt között húzta meg. Nem ismerte el azt, hogy az MKP egyértelmű, a nép érdekeinek jobban megfelelő, helyes általános- és munkáspolitikája hatott a választási eredményekre, nem pedig az esetenként valóban előforduló túlzó módszerek. Megjegyzendő, hogy a Szegedi Népszava értékelése nem teljesen egyezett meg az SZDP helyi vezetőségének értékelésével. A szeptember 6-i kibővített VB-ülés határozata bizonyítja ezt, és egyben azt is, hogy a jobboldalnak helyileg sem sikerült győzelmet aratnia. Ezen az ülésen ugyanis — a szeptember 8-i országos pártválasztmányi ülést megelőzően — állást foglaltak az MKP-val való együttműködés szükségessége mellett. Az alap ennek leszögezése volt és emellett már lehetett hangsúlyozni a legteljesebb egyenjogúságot, a sérelmek kivizsgálását és orvoslását, a párttól való határozottabb irányvonal követelését.295 A választásokból azt a következtetést is levonták, hogy a jövőben a pártépítésre, a párttagok politikai és ideológiai nevelésére is nagyobb gondot kell fordítani. Aláhúzandó, hogy ezek a megállapítások már bizonyos önkritikus elemeket is tartalmaznak. A választási lemaradás, a jobboldal térnyerésének, párton belüli okokkal való magyarázata jeleinek tekinthetők. Túlléptek tehát az egyoldalú értékelésen, csupán a kommunisták által alkalmazott — állítólagos — terror emlegetésén. Ugyanakkor a pártegység minden körülmények között való fenntartásáról is szó van. Ennek hiányára, az ellentétekre az is utal, hogy Kéthly Anna a szeptember 11-i összvezetőségi ülésen a szeptember 6-i állásponttal merőben ellentétes értékelést nyújtott. A választási vereségért teljes egészében az MKP politikáját és módszereit okolta.296 Értékelése erősen kommunistaellenes volt és kétségtelenül nehezítette a szegedi SZDP vezetés helyzetét. Meg kell még említeni, hogy az MKP szegedi szervezete mellett egyes üzemek, így a Vízművek, a Pick-gyár, az Orion Bőrgyár, a Délmagyarországi Cipőgyár is szót emelt a munkásegység, a kormányprogram és a munka kormánya mellett. Igazi érdekeiket felismerve tehát a szociáldemokrata tömegek is sürgették a megegyezést, a munkáspárti együttműködés, az akcióegység megerősítését. Fontosnak tartja a munkásegységet az Újszegedi Kender egyik szociáldemokrata vezetője is.297 A szociáldemokrata munkások hangulatát az MKP-ba történő, a választások után is folytatódó és növekvő átlépések bizonyítják. A szegedi munkásegység vonatkozásában kiemelkedő jelentőségű — hogy még a végleges központi megegyezés előtt — szeptember 19-én a két munkáspárt szegedi szervezetének vezetői megbeszélést tartottak és nyilatkozatot adtak ki a közös harcról, az együttműködésről. Megállapították: „a két párt szegedi szervezete testvéri 293 pj Arch. 274—15/157., Délmagyarország, 1947. szeptember 1. 294 Szegedi Népszava, 1947. szeptember 4. 295 Uo. 1947. szeptember 7. 298 Uo. 1947. szeptember 13. 297 Délmagyarország, 1947. szeptember 6. 247
