Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

egyetértésben kíván együttműködni a súlyos gazdasági helyzet megoldásában és az önállóság szigorú fenntartása mellett együtt harcolni”. Ennek érdekében mindkét párt vállalta, hogy gondoskodik a súrlódások megszüntetéséről.298 Ezzel helyileg is — majd a központi megegyezéssel országosan is — lezárult a munkáspártok akcióegysége szempontjából legnehezebb periódus. Természetesen a meglazult együttműködés helyreállításában még nagyon sok volt a tennivaló. A megállapodás nem szüntette meg a problémákat, továbbra is felmerültek szociáldemokrata részről feltételek, sérelmek, a szociáldemokrata pártérdek többször is felülkerekedett, ellentétben a szeptember 19-i megállapodással. Figyelemre méltó, hogy a Szegedi Népszava ezúttal is bizonyos fokig eltérő értékelést adott a megállapodásról. A lap ugyanis csak a drágaság, a munkanélküliség és a reakció elleni harc — vagyis csak konkrét, taktikai feladatok — szempontjából tartja fontosnak a megállapodást.299 Mindezek ellenére a szeptember 19-i egyezmény biztosította a kibontakozás lehetőségét.

Ha a két választás közötti periódust összességében vizsgáljuk a munkáspártok együttműködése szempontjából, rendkívül bonyolult, ellentmondásos képet kapunk, mind a különböző együttműködési szinteket, mind pedig az egyes időszakokat illetően. A munkáspártok viszonya Szegeden is erősen hullámzó képet mutatott a munkásegységet erősítő és gátló tényezők végig egymás mellett hatottak, hol az egyik, hol a másik erősödött fel. Azonban ebben az egész periódusban is a munkásegység az alapvető és meghatározó tényező. Az egyre markánsabbá váló szociáldemokrata jobboldal és a két pártnak a különböző területeken megnyilvánuló versengése sem tudta a munkásegység fejlődését megakadályozni. Az akcióegység különösen erőteljesen nyilvánult meg az 1945 őszi reakciós támadások, a Baloldali Blokk ellentámadása, a gazdasági stabilizáció, az MKP harmadik kongresszusa, valamint az ellen- forradalmi összeesküvés elleni harc esetében. A zavarok elsősorban a két parlamenti választás és a két üzemi bizottsági választás, illetve az 1947-es szakszervezeti választások vonatkozásában jelentkeztek. A legellentmondásosabb az 1947 nyári—őszi periódus, a bankok államosítása, a tervgazdálkodás bevezetése és az 1947-es választás időszaka, vagyis a döntő gazdasági és politikai változások érlelődésének, a fordulat évének kezdete volt. Két jellegzetes szegedi sajátosságra azonban szeretnék rámutatni. Az egyik az, hogy a városban a legkritikusabb időszakokban is túlnyomó- részt az országos együttműködést alátámasztó, azt erősítő tényezők domináltak. A két párt közötti kapcsolat még ekkor sem szűnt meg egyetlen pillanatra sem és több esetben előfordult — amint azt láttuk —-, hogy a szegedi munkásegységfrontot a központi együttműködés megerősítését megelőzően biztosították. A munkáspártok szegedi szervezeteinek viszonyában tehát olyan súlyos válságot nem tapasztalunk, mint amilyen néhány esetben kormányzati, felső szinten felmerült és amely sok városban, községben sokszor magát az együttműködést is lehetetlenné tette. A két párt hullámzó viszonyában nem voltak olyan nagy kilengések Szegeden, mint sok egyéb helyen. A másik említésre méltó sajátosság, hogy nemcsak közép, hanem alapszervezeti szinten és főleg az üzemekben, szakszervezetekben jobb együttműködést tapasztalhatunk ebben a periódusban is, mint sok más helység alapszervezeti, üzemi szervezetei között. Ezek a tényezők nagyban elősegítették azt, hogy bár — ahogyan korábban láttuk — Szeged városában is az 1947-es választás idején süllyedt mélypontra az együttműködés, a harcból mégis a további együtthaladás, a munkásegység magasabb szintje bontakozott ki, a munkásegységfront biztatóan került ki a jövő szempontjából. Világossá vált ugyanis a dolgozó tömegek, a szociáldemokrata és kommunista dolgozók állásfoglalása, az SZDP jobbszárnyának veresége és pártjuk

268 Uo. 1947. szeptember 20.

299 Szegedi Népszava, 1947. szeptember 20.

248