Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
figyelembe véve utasították el a petíciót, elismerve bizonyos alaki hibákat. Ez egyben további bizonyíték arra nézve, hogy az első választás megsemmisítése is tartalmi és nem formai okok miatt történt. Figyelemre méltó ennél a jobboldali akciónál, hogy milyen csekély az aláírók száma, egyetlen vezetőségi tag sem található közöttük, kevésbé jelentős személyekről van szó, vagyis a szegedi szociáldemokrata vezetésben szervezett jobboldalról nem beszélhetünk. Az SZDP XXXV. kongresszusán Papdi György felszólalása reprezentálta a szegedi pártszervezet arculatát, politikáját. Az összeesküvéssel kapcsolatban elmondotta, hogy nem voltak eléggé határozottak, az új pártvezetőségnek határozottabbnak kell lennie, hogy az ilyen összeesküvés ne ismétlődhessen meg. Erőteljesebb fellépést sürgetett a korrupció ellen is. Az SZDP szegedi vezetője „szociáldemokráciát a szó forradalmi értelmében”, forradalmi szemléletet követelt.227 Az országos kongresszus után a helyi szociáldemokrata vezetők a kongresszus állásfoglalásának baloldali értelmezése alapján a munkásegység, az együttműködés szükségességét hangoztatták. 1947. február 5-én dr. Berkes Pál a postás és vasutas szakszervezetek tagjainak számolt be a kongresszusról. Síkra szállt az SZDP-nek az MKP-val való fokozottan szükséges együttműködése mellett.228 A Szegedi Népszava február 7-i száma kiemelte, hogy az együttműködés kérdésében nem lehet vita. A kifogásokat, panaszokat, sérelmeket, érzelmi momentumokat kikapcsolva, „egymást kölcsönösen respektálva, egymást támogatva kell küzdeni az egységes munkásosztályért”.229 Február 12-én az SZDP összvezetőségi ülésén Papdi György számolt be a kongresszusról, a párt politikai irányvonaláról. Állást foglalt a két munkáspárt együttműködésének szükségessége, a demokrácia megvédésének és kiépitésének közös célja mellett, bár nem elvi alapon, hanem reálpolitikai szükséggel indokolva azt. Ugyanakkor ismételten erőteljes hangsúlyt kapott a pártegység, a párt lenyűgöző ereje, a szociáldemokrata Európa, az önállóság, függetlenség hangoztatása.230 Az SZDP szegedi szervezetének arculatára, magatartására a legjellemzőbb — és nemcsak ebben a periódusban — az a megállapítás, amelyet Papdi György tett 1947 áprilisi mozgalmi jelentésében: ,.rengeteg sérelem és panasz van az együttműködést illetően, amelyeket jegyzőkönyvbe kellfoglalni, hogy a testvérpárttal ezeket meg tudjuk oldani. ”231 Tehát — a problémák ellenére — az együttműködés, a megoldás érdekében tevékenykednek, nem az együttműködés ellen használják fel a valódi vagy vélt sérelmeket. Az SZDP kongresszus utáni, a munkásegységet megerősítő politikájával összhangban volt az MKP III. nagyszegedi konferenciája, amely szintén kiemelkedő helyen foglalkozott a munkásegységgel. Berár Demeter, az MKP szegedi VB tagja megállapította, hogy a városban a munkásegység szilárd, de mivel a munkásegység legbiztosabb záloga az erős kommunista párt, tovább kell erősíteni a nagyszegedi pártszervezetet is.232 A pártértekezlet határozati javaslatban üdvözölte az SZDP szegedi vezetőségét. A taglétszám állandó emelésének, a párt tömegszervezeti pozíciói megjavításának feladatai persze továbbra is mutatták, hogy a két párt közötti versengés változatlanul fennállott.233 Ezekre az állásfoglalásokra és még inkább gyakorlati realizálásukra nagy szükség volt 1947 első felében. 1947 márciusában ugyanis a Szegeden rendkívül aktív 227 Szegedi Népszava, 1947. február 2. 228 Uo. 1947. február 6. 229 Uo. 1947. február 7. 230 Uo. 1947. február 14. 231 PI Arch. 283—3/13. 232 D élmagyar or szag, 1947. február 18. 233 Uo 236
