Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

nál jóval ellentmondásosabb is, de — különösen a reakció elleni harcban — alapvetően normális. Ezt egy kommunista párti instruktori jelentés is leszögezte, amely közli, hogy a szociáldemokraták „általában véve ... inkább velünk szolidárisak, s csak kisebbségük húz a kisgazdákhoz”.125 Ez a jelentés feltétlenül helyesen emelte ki a helyi SZDP fő politikai vonalát és a párton belüli egység hiányát, de a szegedi munkáspártok közötti viszony kétségtelenül — a viták ellenére — több mint szolidáris ekkor, lényegesen jobb együttműködést jelentett.

Az 1945. október 7-i budapesti választás után az SZDP jobbszárnya elérte — igaz az MKP sem akarta az egységlistát — hogy az országos választáson a két párt külön listán induljon. Ezután Szegeden is háttérbe szorult a munkásegység kérdése, mindkét párt elsősorban saját sorainak erősítését szorgalmazta, természetesen saját választási sikerére törekedett. Az SZDP ekkor kezdett erőteljes szervezkedésbe a szegedi üzemekben, alakította meg az első üzemi szervezeteit, tartotta sorozatban üzemi pártnapjait. A közös lista számos szociáldemokrata hívével szemben az SZDP szegedi VB-je felhívásban tiltotta meg, hogy ebben a kérdésben valaki állást foglaljon az országos pártvezetőség döntése előtt.126

A városban az SZDP választási küzdelmét Kéthly Anna és dr. Valentiny Ágoston irányította. Ennek következtében itt az SZDP-ben ekkor megjelenő „középpárti, híd” koncepció uralkodott. Dr. Valentiny 1945. október 21-i választási beszédében kijelentette: „... nem lehet sem Kelet, sem Nyugat felé orientálódnunk, és ne hagyjuk magunkat se jobbra, se balra eltéríteni.”127 A szegedi szociáldemokraták választási agitációjának másik uralkodó gondolata a pártnak és a párt szegedi múltjának, hagyományainak, történelmi érdemeinek hangoztatása. Kihasználták, hogy erre valóban lehetőséget adtak a felszabadulás előtti szegedi választási küzdelmek, a szociáldemokrata mozgalom itteni hagyományai. Kéthly személye is lehetőséget adott erre, hiszen őt erős szálak fűzték Szegedhez, a felszabadulás előtt is ő vett részt ezekben a harcokban és Szeged szociáldemokrata képviselője volt. Harmadsorban a szociáldemokrácia elhivatottságának hangoztatása jellemezte még választási propagandájukat. Jellemző, hogy a konkrét, aktuális feladatokról, a jelen és a jövő tartalmáról szinte alig hangzott el több beszédeikben általános szólamoknál. Ezenkívül iparosok, kereskedők, értelmiségiek felé orientálódó pártjuk nagyon erős kispolgári, középrétegcentrikus választási propagandát folytatott itt. (Erősebbet, mint például a fővárosban.) A munkások, parasztok felé sokkal kevésbé fordult, mivel a parasztok között az MKP-val nem versenyezhetett, a munkások között pedig befolyását adottnak vette.128

A választási küzdelembe olyan disszonáns hangok is becsúsztak, amelyeket korábban a városban nem tapasztalhattunk. „Szokatlan volt, hogy az SZDP szónokai is tettek felénk egy-két barátságtalan, csípős megjegyzést.” — hangoztatta az egyik kommunista párti jelentés.129 Az MKP szónokai ugyanakkor — tartva magukat az MKP KB-nek az SZDP jobboldalával kapcsolatos taktikai irányvonalához — nem bírálták nyíltan őket, nem kritizálták az SZDP-t gyűléseiken. A kommunisták Szegeden sem tévesztették szem elől választási harcukban a munkásegységet, mivel azt nem konjunkturális tényezőnek tekintették.

125 PI Arch. 274—16/88.

126 Szegedi Népszava, 1945. október 10.

127 Uo. 1945. október 23.

128 Ez utóbbi kérdésben elfoglalt álláspontja sem tekinthető megalapozottnak, bár a szegedi munkásság pártmegoszlása és szavazatainak megoszlása meglehetősen ellentmondásos volt. Ennek speciális okaira részben már rámutattunk, részben a továbbiakban fogjuk elemezni.

129 PI Arch. 274—16/88.

220