Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

A választási küzdelmet értékelve megállapíthatjuk, hogy bár a fenti okok —• és elsősorban az SZDP tevékenysége — következtében az együttműködés és az összetartó szálak háttérbe szorultak és az eszmei, politikai, szervezeti, módszerbeli és a szociális összetételben megnyilvánuló ellentétek jobban kiütköztek, de a két munkáspárt helyi szervezete közötti viszony nem fajult el, az együttműködés nem vált lehetetlenné.

A választások szegedi eredményei tükrözték a demokratikus fejlődés addigi eredményeit, de ugyanakkor rámutattak arra is, hogy a harc még korántsem dőlt el. A kommunisták előzetes számítása a szegedi szavazatok megoszlását illetően — bár az sem volt túlzottan optimista —- nem vált be pontosan, különösen a két munkáspártra leadott szavazatok arányát tekintve, de a Nemzeti Parasztpártot illetően sem. Eszerint a becslés szerint a városban az MKP és az SZDP 15—15%-ra számíthatott, talán ennyire az NPP is, a fennmaradó kb. 55 % pedig az FKP-nak jutott volna.130 Ezzel szemben Szegeden a reakció erejét mutatta az FKP 62,4 %-os, vagyis az országos arányt több mint 5%-kal meghaladó választási eredménye. A két munkáspárt szavazatainak száma is eltért az országos aránytól. Az MKP a szavazatok 12,1 %-át (9053 szavazat), az SZDP 20%-át (14 936 szavazat) szerezte meg. A kommunistákra eső szavazatok száma tehát 4,8 százalékkal elmaradt az országos eredménytől, a szociáldemokrata szavazatok száma viszont 2,6%-kal felülmúlta azt.131 A választási eredmények a korábbiakban elemzett gazdasági, társadalmi és politikai sajátosságok, a város társadalmi struktúrája következtében nem túlságosan meglepőek, bár a realitást, tényleges erőviszonyokat — ezeket figyelembe véve is — nem tükrözték. Az sem meglepő, hogy az MKP a város életében kivívott döntő szerepét, befolyását nem tudta szavazatokban megfelelően realizálni. A városban ekkor különösen rossz gazdasági helyzet is a kormányzati felelősséget legkonzekvensebben vállaló kommunista párttól vitt el igen sok szavazatot. Ezekből a szavazatokból a másik munkáspártnak is jutott, hiszen az SZDP sokkal kevesebbet vállalt a kormányzás felelősségéből, a gazdasági gondokból és sokszor a régi alapon, demagóg módon támadta a kormányt. Az SZDP szavazatainak ilyen magas aránya azonban több más tényező következménye is volt. Elsősorban a nagyhagyományú szegedi szociáldemokrata mozgalom, másrészt az addig igen jó munkáspárti együttműködés sok baloldali szavazót is biztosított számára. Ugyanakkor a Kéthly—Valentiny vonal sok jobboldali szavazót is vonzott, jelentős kispolgári, értelmiségi rétegeket. Végül igen sok ingadozó, közömbös is akiknek az FKP Szegeden túl reakciós, az MKP túl baloldali volt —■ az általuk középpártnak, mérsékeltnek tartott SZDP-re adta szavazatát. Az országos sajátosságokon túl ezek a tényezők befolyásolták a helyi választási eredményeket. Mindenesetre az FKP abszolút fölénye ellenére a két munkáspárt együttesen 32,1 %-os szavazataránya (24 000 szavazat) — különösen, ha figyelembe vesszük a szegedi munkásság kb. tízezres létszámát — mindenképpen számottevő eredmény, ha ellentmondásokat — mindkét párt vonatkozásában — takart is. A választási versengés mindkét párt részéről problémát okozott az együttműködésben, hiszen „vagy ők viselkednek elutasítóan, vagy a mieink makacskodnak”, állapítja meg egy kommunista párti jelentés.132 Nyilvánvaló és természetes volt, hogy a Kéthly és Valentiny vezette kampány, a jobboldal felerősödő hangja, a szegedi kommunisták között növelte a bizalmatlanságot az SZDP-vel szemben. Ugyanakkor ennek ellenére leszögezték, hogy a továbbiakban is nagy szükség lesz a két párt közötti jó viszonyra, az együttműködés megerősítésére. Az SZDP szegedi szervezete a szegedi választások ered130 PI Arch. 274—16/88.

131 A választási eredményeket közli: Délmagyarország, 1945. november 7.

132 PI Arch. 274—16/88.

221