Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

a balra tartó SZDP-vel és a kommunista párttal való együttműködéssel is. Ezek a jelenségek természetesen negatívan hatottak a két párt együttműködésére is, bár a Szegeden kialakult normális, jó viszonyt döntően nem tudták megváltoztatni, nyílt ellenségeskedéssé változtatni.

A két munkáspárt együttműködésének alakulása szempontjából lényeges állomás, hogy 1945. június 19-én megjelent a Szegedi Népszava, az SZDP szegedi szervezetének lapja. A Délmagyarország — amely ekkor még nem önálló kommunista lapként, hanem az MNFF lapjaként jelent meg — új fegyvertársként köszöntötte a Szegedi Népszavát.105 Szirmai István 1945. április 8-i a Központi Vezetőséghez küldött levelében viszont egységbontásként értékelte a lapalapítást.106 Az SZDP azzal indokolta az önálló pártlap megjelentetését, hogy egyre nehezebbé vált a közös lap kiadása, nézeteltérések adódtak a lap szerkesztése, irányvonala körül, és az SZDP formálisan nem szerepelt a Délmagyarország alapítói között, miközben az SZDP és az MKP szoros összefogásának, a munkásegységfrontnak a jelentősége egyre nőtt. Az önálló szociáldemokrata pártlap létrehozását az is motiválta, hogy a Délmagyarország tulajdonképpen kommunista pártlap volt, és ezt sérelmezte az SZDP. Szerkesztőként Magyar Lászlót akarták megnyerni, akivel szemben a kommunista pártnak komoly fenntartásai voltak. így tulajdonképpen az első pártlapot az SZDP hozta létre Szegeden, mivel a Délmagyarország formálisan csak egy hónappal később, 1945. július 24-én alakult át az MKP szegedi szervezetének lapjává. A Szegedi Népszavát főszerkesztőként dr. Valentiny Ágoston jegyezte, szerkesztője pedig az említett Magyar László lett. A lap irányvonalát a főszerkesztő jobboldali beállítottsága már jelezte — annak ellenére, hogy ez csak névleges tisztsége volt —, de a szerkesztő Magyar László is csak ekkor lépett be a Szociáldemokrata Pártba.107 108 A két pártlap megjelenése önmagában is a nyílt polémia lehetőségét hordozta magában és a politikai fejlődés később ezt a lehetőséget realizálta is. Hiába üdvözölte Tombácz Imre az MKP szegedi titkára a „kommunista Délmagyarország”-ot köszöntő üzenetében a testvérpártot és hangoztatta a legőszintébb barátságot az SZDP-vel, néhány nap múlva kirobbant sajtópolémia formájában az első nyílt vita a két párt szegedi szervezete között.

Az SZDP önálló lapalapítását mindezek ellenére sem lehet egységbontó kísérletként értékelni. Az MKP szegedi szervezete ugyan igyekezett az együttműködést fejleszteni, de ugyanakkor az együttműködésen belül vezető, hegemón szerepre tört. A Délmagyarország de facto valóban kommunista lap volt, és ez problémákat okozott.

Bizonyos ideológiai különbség is megfigyelhető már az SZDP szegedi szervezetén belül. Az egyik pólusnak dr. Valentiny Ágoston adott hangot, többek között a Szegedi Népszavát megindító cikkében is.109 A demokratikus összefogás szükségességét kihangsúlyozta ugyan, de ezen belül a munkásegységről egyetlen szót sem szólt, a „tiszta szociáldemokrácia” gondolatát emelte ki. Az ő demokráciafelfogása szerint a kommunisták sohasem voltak demokraták. Az SZDP Szentháromság u. 5. (ma Hunyadi János sgt.) alatti székházát felavató ünnepségen július 29-én hangsúlyozta, hogy az új Magyarország, amelyet ezután kell felépíteni, eljut majd a szocialista

105 Uo. 1945. június 21.

106 PI Arch. 274—16/126.

107 A lap egészen 1948 márciusáig az SZDP szegedi szervezeténél jobboldalibb politikai vonalat képviselt.

108 Délmagyarország, 1945. július 24.

109 Szegedi Népszava, 1945. június 19.

217