Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

szava jegyében.98 Mind a kommunista, mind a szociáldemokrata pártnapokon az augusztus—szeptemberi időszakban az egység, az együttműködés melletti kiállások domináltak. Ezeken a pártnapokon a másik munkáspárt tagjai is résztvettek. Augusztus 21-én Somogyi-telepen közös pártnapot is rendeztek, ami nagyon pozitív, előremutató jelenség volt ebben az időszakban.99

Az SZDP-ben, a május-júniusi, a munkásegységről folytatott belső viták után ismét felerősödött az egység hangja, ami az SZDP Országos Vezetőségének július 5-i ülésével, a párt XXXIV. Kongresszusának előkészítésével és magával a kongresszussal volt összefüggésben. A július 5-i ülésen megállapították: „... mindkét párt elszánta magát arra, hogy az együttműködés gondolatának a mozgalom minden területén érvényt szerez, a vidéken éppúgy, mint a fővárosban és környékén, a politikai élet területén csakúgy, mint az üzemekben.”100 A kongresszus pedig egyértelművé tette és kongresszusi határozattá emelte, megszilárdította a két munkáspárt együttműködését. Augusztus 17-én Szeged munkássága is nagygyűlésen követelte a feketepiac letörését és az általános munkakötelezettséget, a munkásegység jegyében. Ber- náth András, az SZDP szónoka hangoztatta: „A két munkáspártnak elöl kell járnia a reakció elleni harcban.”101 A szegedi munkásmozgalom mérvadó régi fellegvárában, a Szegedi Kenderben — ha volt is vita — a két párt közötti viszony normális, „higgadt, nyugodt hangon, tárgyilagosan” vitatják meg és oldják meg a felmerülő nézet- eltéréseket.102 A munkásegység megerősítése érdekében találkoztak ismét szeptember 1-én a volt ricsei internáltak.103 Ezen a találkozón Tombácz Imre figyelmeztette mindkét pártot, hogy ne egymás gyengítésére, hanem a reakció elleni harc erősítésére fordítsanak figyelmet. Ehhez a megállapításhoz az SZDP nevében Vörös József csatlakozott és ígéretet tett a munkásegység erősítésére.

Az MKP szegedi szervezete ebben a periódusban is nagy erőfeszítéseket tett az együttműködés eszmei-politikai, stratégiai-taktikai jelentőségének megindoklására, a munkásegység gyakorlati megvalósítására, a minél szorosabb összefogásra. A választási előkészületeket is a munkásegységnek rendelte alá, mindent megtett a budapesti választások előtt is a közös választási lista érdekében. A szegedi dolgozók pártkülönbség nélkül, együttesen, sorra állást foglaltak a közös lista mellett. így határoztak a szegedi építőmunkások, ruházati munkások, malomipari-, bőripari munkások, az Orion Bőrgyár, a Szegedi Kender, az Újszegedi Kender és a Dohánygyár munkásai.104 Ezek az állásfoglalások a szegedi munkásegység fejlődésének kiemelkedő megnyilvánulásai voltak. Ugyanakkor az MKP szegedi szervezetében is jelentkeznek olyan tényezők, amelyek gátolják a munkáspárti együttműködést. Az SZDP ügyeibe történő beavatkozás, diktatórikus módszerek alkalmazása, a vezető szerepre való törekvés, féltékenység, bizalmatlanság miatt nem mindig egyértelmű az MKP szegedi szervezetének munkásegységfront-politikája sem.

Még kevésbé volt egyértelmű ekkor már az SZDP szegedi szervezetének álláspontja és politikája. Kétségtelen tények mutatták, hogy a párt jobboldala itt is mozgolódott, nyíltan is színre lépett, és egyes szociáldemokraták egyre inkább szembekerültek a demokratikus fejlődéssel, nem tudták tovább követni a politikai fejlődést, a párton belüli és a tömegek között megnyilvánuló balratolódást. Egyesek elvi, mások politikai, személyi okokból szembefordultak a balra tartó politikai fejlődéssel,

98 Délmagyarország, 1945. augusztus 15.

99 Szegedi Népszava, 1945. augusztus 22.

100 Az MKP és az SZDP határozatai 1944—48. 95. 1.

101 Szegedi Népszava, 1945. augusztus 18.

102 Délmagyarország, 1945. augusztus 5.

103 Uo. 1945. szeptember 4.

104 Uo. 1945. szeptember 29., október 3., október 6., október 9.

216