Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

— Törököt követve. Török Sándor elméletének kialakulásához nagyban hozzájárult a szociáldemokráciáról vallott felfogása. Minden szociáldemokratát árulónak tartott, a szentesi vezetőket is opportunizmussal vádolta.276 Emiatt a mozgalommal való kapcsolata teljesen meglazult. Török Sándorral és csoportjával az SZDP vezetés heves vitákat folytatott, mégpedig oly módon, hogy az SZDP vezetők maguk is eljártak a NÉP helyiségeibe vitatkozni. A közel két éves vita eredményeként 1936-tól ez a csoport is visszaáramlott a helyi Földmunkás Szövetségbe, ill. az SZDP-be. Maga Török is visszalépett, revideálva álláspontját.

A jól irányzott propaganda eredményeként 1936 végére a szocialista jellegű munkásmozgalom tömegbefolyása nagymértékben megnövekedett. A tagságát visszahódított mozgalmi vezetésnek ettől kezdve arra a kérdésre kellett választ keresnie, hogy hogyan vonhatnák be az egyre aktívabbá váló munkásságot a politikai küzdelembe. Az 1937-es rendkívül mozgalmas év eseményei azt bizonyítják, hogy megtalálták a tömegaktivitás kiaknázásának legmegfelelőbb módjait.

2. A memorandumozás új formájának kialakulása Szentesen.

Az 1937 februári memorandum

A korábbi fejezetekből már megismerhettük azt a szoros kapcsolatot, mely a mozgalmi élet és a szociáldemokrata képviselő-testületi munka között fennállt. Egy-egy időszakban a kettő kölcsönhatása is kivehető volt, de többnyire a képviselő- testületi frakció jelentette az aktívabb pólust. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szociáldemokrata képviselőknek jórészt nélkülözniük kellett azt a kedvező hatást, melyet a kívülről érvényesülő tömegnyomás gyakorolhatott volna munkájuk eredményességére. Ezt a mozgalom vezetői is látták. Már az 1935 januári tisztújító taggyűlésen, a képviselők munkájáról szólva, Vajda Imre világosan megfogalmazta, hogy a frakció munkájának eredménytelenségét nem kizárólag a kis létszámuk okozta, hanem az is, hogy a közgyűlés elé vitt szociáldemokrata követelések létjogosultságát nem tudták alátámasztani a munkások tömegére támaszkodó akciókkal.277 Amikor tehát az 1935-ben megválasztott vezetőség harcot indított a munkásszervezeteket elhagyott tömegek visszahódításáért, egyúttal e hiány pótlásának szándéka is vezette őket.

Az 1936 közepétől megnyilvánuló tömegaktivitás azt mutatta, hogy elérkezett az ideje az eddig érvényesülő szociáldemokrata taktika megváltoztatásának. Az állandó agitációban testet öltő mozgalmi munka kiegészülhetett a tömegelégedetlenséget demonstratív módon is kifejező akciók szervezésével. Ilyennek számított a memorandumozás Szentesen eddig csak szórványosan használt formájának előtérbe kerülése.

Maga a memorandumozás nem volt új a szentesi mozgalom történetében. Már a korábbi években is nyújtottak be kérvényeket, memorandumokat a hivatalos szervekhez. Ilyen volt az építőmunkások 1930 márciusi beadványa a polgármesterhez, melyben számszerűen bizonyították az építőiparban dolgozók nyomorúságos helyzetét.278 Egy év múlva ugyancsak ők memorandumban kérték a főispántól a 8 órai munkaidő bevezetését, a munkaközvetítés megreformálását és a közmunkákon tisztességes bérek fizetését.279 Hasonló volt a megye földmunkásainak helyzetét elemző okmány, melyet 1932 augusztusában nyújtottak be az alispánnak. Ebben részletesen

2.6 Erdei Mihály közlése.

2.7 Barta—Gecsényi—Schneider: id. mű 137—139. 1.

2.8 Lásd 49. számú jegyzet.

279 CsmL (Szf) 228/1931. sz. Főisp. ált. ir.; Alföldi Újság, 1931. márc. 5.

175