Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

ménnyel. A főispán intézkedése kimerült abban, hogy két szót írt a memorandum hátoldalára: „Teljesíthetetlen, irattárba!”

A következő hónapokban nyilvánosságra került, hogy a szegedi kereskedelmi és ipari kamara területére megállapitották az építőipar legkisebb órabéreit, s jóváhagyásra felterjesztették az iparügyi miniszterhez. A szentesi építőipari munkások nyomban követeléssel fordultak a munkaadókhoz, hogy ne várják be a legalacsonyabb munkabérek hivatalos életbeléptetését, hanem máris aszerint fizessék őket. Ez annyit jelentett, hogy a munkások az eddig fizetett 26—28 filléres órabér helyett 44—48 fillérre kérték felemelni órabérüket. A munkaadók ezt nem teljesítették, ezért a munkások június 22-én beszüntették a munkát.268 A sztrájk első napján a munkabeszüntetés még részleges volt, de a következő napra általánossá vált. Mintegy 150 építőipari szakmunkás és segédmunkás lépett sztrájkba.269 A munkaadók kezdetben hajthatatlannak mutatkoztak, de látva a munkásság elszántságát, végül kénytelenek voltak engedni. Több napi alkudozás után abban állapodtak meg, hogy a miniszteri rendelet életbeléptetéséig 32—36 filléres órabért fognak fizetni a munkásoknak. Ilyen feltételek mellett a munkások június 26-án ismét felvették a munkát.270

A sikeres építőmunkás-sztrájkot követően mind több szakma munkásai nyúltak a munkabeszüntetés fegyveréhez. Júliusban a festőmunkások kényszerültek sztrájkba, mivel a munkaadók megtagadták az építőmunkásoknak kiharcolt 32—36 filléres órabér fizetését. A több mint 10 napig tartó sztrájk a munkások győzelmével végződött.271 Szeptemberben a cipészsegédek 1 hetes sztrájkkal érvényesítették akaratukat a munkaadókkal szemben.272 A kubikosok sajátos módon juttatták kifejezésre a bérekkel kapcsolatos elégedetlenségüket. Október folyamán előbb Vas megyében kívántak leszerződtetni 150 szentesi kubikost, majd még ugyanebben a hónapban Borsod megye jelentette be igényét 500 Csongrád megyei kubikosra. A Vas megyei ajánlatra mindössze 21 kubikos jelentkezett.273 Még nagyobb kudarc érte a Borsod megyei ajánlatot. A munkalehetőséget azonnal közhírré tették Szentesen, napjában többször is kidobolták a város minden pontján. Ennek ellenére a szóban forgó munkára egyetlen szentesi kubikos sem jelentkezett. A munkások kijelentették, hogy keveslik a felajánlott bért, de a többi feltételt sem tartják megfelelőnek, ezért egyöntetűen úgy határoztak, hogy nem jelentkeznek a munkára.274

Az eddig elmondottakból látható, hogy az SZDP helyi csoportja nem szüntette be a tevékenységét, csak a mozgalom vezetői a helyzetnek megfelelő taktikát választottak. Kitartó agitációs munkával mind nagyobb tömegekre igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat. Mint láthattuk, a NEP-be belépett munkások nagyobb része a hatósági kényszernek engedve hagyta ott az SZDP-t 1934-ben. Ezek meggyőzése az agitációk során viszonylag könnyen ment. Ezt bizonyítják a fentebb megismert akciók is. Volt azonban egy igen jelentős csoport, akik tudatosan, taktikai meggondolásból léptek be a NEP-be. Ezek élén Török Sándor földmunkás állt, aki igen képzett munkásvezető lévén, nagy befolyással rendelkezett a kubikosok között.275 Török az elképzelését a következőképpen összegezte: „Hadd jöjjön a fasizmus, mert utána csak a bolsevizmus jöhet.” Ilyen elképzelésekkel tömegesen léptek át a NEP-be

268 CsmL (Szf) 203/1936. sz. Főisp. rés.

269 Alföldi Újság, 1936. júni. 24.

2,0 Alföldi Újság, 1936. júni. 26.

271 Alföldi Újság, 1936. júli. 16.; 22.; 29.

272 Alföldi Újság, 1936. szept. 10.; 18.

273 Alföldi Újság, 1936. okt. 20.

271 Alföldi Újság, 1936. okt. 27.

275 Török Sándor (1877—1954) életútjáról 1.: Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 98. 1.

174