Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

képviselők újabb indítvánnyal fordultak a képviselő-testülethez. Ezúttal 25 000 pengő megszavazását kérték sürgősen beindítandó szükségmunkák fedezésére. Hiába érveltek azzal, hogy a kért összeg megszavazása annál tanácsosabb, mivel az éhes gyomor rossz tanácsadó és a mostani ínség sajnálatos következményekkel járhat, — a képviselő-testület még csak tárgyalni sem volt hajlandó az indítványról.42

Az ínségakciók során szerzett tapasztalatok mindinkább megerősítették a mozgalom vezetőiben azt a nézetet, hogy ilyen könyöradományon alapuló segélyezésekkel nem lehet eredményesen küzdeni a munkanélküliség ellen.43 Leszámolva az ínségakciókkal szembeni halvány illúzióikkal, olyan megoldásokat kerestek, melyek alapjaiban orvosolhatnák a válság következtében egyre tornyosuló problémákat.

A nyár folyamán különösen élesen vetődött fel a kisipar és kiskereskedelem tönkremenetelének felgyorsulása, mely maga után vonta a kisipari alkalmazottak tömeges elbocsájtását. Ez egyenes következménye volt a gazdaközösség korábban lejátszódó csődbejutásának. A gabonaárak nagyarányú esése és az értékesítési nehézségek következtében a gazdák fő törekvésévé vált földjeik mindenáron való megmentése, melynek érdekében felhagytak korábbi életmódjukkal (bálozás, szórakozás, öltözködés stb.) és az egyéb irányú befektetésekkel. Ezt elsősorban az iparosok és kereskedők érezték meg, akik — Szentes mezőgazdasági város lévén — jórészt a gazdák költekezéseiből tartották fenn magukat.44 1930 nyarára tehát égető problémává vált a kisipar és kiskereskedelem eladósodása. Hogy ezáltal milyen helyzetbe került az ipari munkásság, azon belül is az építőiparban foglalkoztatottak, arról a polgármester45 a következőképpen ír ez időben kelt jelentésében: „... Középítkezések nincsenek, a föld- és háztulajdonosok maximum csak tataroztatnak, s így az építőmunkások majdnem teljesen munka nélkül vannak. Hogy ezek most miből élnek és hova vezet helyzetük, erre én, bár sokat gondolkoztam rajta, megfelelni nem tudok...”46

Hiábavalónak bizonyult az építőipari munkások sorozatos küldöttségjárása, a helyzetüket részletesen taglaló memorandumok átnyújtása, a hatóságoktól segítséget nem kaptak.47

42 CsmL (Szf) 1930. ápr. 4. Szentes város kgy. jkv. 92. sz. Lásd még: Alföldi Újság, 1930. ápr. 5. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó közgyűlés előtti napon, ismét több száz fős munkáscsoport kereste fel a polgármestert munkáért, de ezúttal is hiába kilincseltek. Alföldi Újság, 1930. ápr. 4.

43 A mozgalom vezetői a munkásságra nézve megalázónak és károsnak tartották az ínségakciókat. Nemcsak azért, mert a munkabérre romboló hatással volt, hanem azért is, mert a munkásság nagy tömegeit kiszolgáltatta a közigazgatási hatóságoknak, anélkül, hogy a munkanélküliség okozta nyomort érezhetően enyhítette volna. Erre a kiszolgáltatottságra jó példát találunk Barta—Gecsényi —Schneider: id. művének 119—121. oldalán közölt dokumentumban.

44 CsmL (Szf) 178/1930. sz. Főisp. rés.

45 Szentes város polgármestere ebben az időben Dr. Négyesi Imre, ki 1920-tól 1936-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1918. júliusáig régi hivatalában működött, mint városi rendőrkapitány, ekkor jogügyi tanácsnokká választották. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, 1919. júliusában szabadult. 1920. áprilisában polgármesterré választották. 1936-ban bekövetkezett nyugdíjazásával még nem ért véget szereplése. A város felszabadulását követően (1944. okt. 8.), a városi szovjet katonai parancsnokság őt kérte fel a szétzilált városi hatóságok újjászervezésére.

46 CsmL (Szf) 178/1930. sz. Főisp. rés.

47 A MÉMOSZ helyi csoportja még 1930 márciusában összeállított egy beadványt, melyben feltárták a polgármester előtt az építőmunkások körében kialakult helyzetet. Konkrét számokkal bizonyították, hogy egy szentesi építőmunkás évi jövedelme 750 pengő körül mozog, ezzel szemben egy átlagos 4 tagú munkás család évi kiadása kb. 930 pengő. CsmL (Szf) 1666/1931. sz. Polgm. ir. (Közli Barta—Gecsényi—Schneider: id. mű 113—114.1.) 1930. ápr. 15-én az építőmunkások népes küldöttsége kereste fel a polgármestert, ezúttal szóban ecsetelve tarthatatlan helyzetüket. 1930. ápr. 26-án újabb küldöttséget menesztettek a városházára. Most a szavak mellett egy terjedelmes memorandumot is átnyújtottak, mely kívánságaikat tartalmazta. Alföldi Újság, 1930. ápr. 16.; ápr. 27.

139