Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
Szembetűnő Szentes kiemelkedő árpa és zabkészlete. Ne feledjük el, hogy ebben benne van a derekegyházi termésmennyiség is. Vásárhelyen a repce, Orosházán a bükkönymag a speciális termény. A repce az uradalmi olajmalmot látta el nyersanyaggal. A vásárhelyi kukorica-készlet alacsony voltából még nem lehet következtetni, a rossz termésre, vagy nagyobb felhasználásra. Láttuk, hogy 1824. nyarán is egy tételben „írtak le” pl. 1201 pm. kukoricát. Egyik uradalomból a másikba szükség szerint jelentős készletet vittek át. A felsőbb vezetés olykor nehezményezte az ilyen fuvarokat, hiszen drágította a termelést. A Károlyi uradalmak életében alapvető változás forrása az 1827 évi osztály. „Az új gazdasági életnek kiinduló pontja ez volt”, ismerte fel a Mágocsi uradalom leírása 1860-ban. „Megtörténvén az osztály, az egyes részek nyomban önálló majorokra s gazdaságokra kezdettek osztatni.” Mágocsot pl. 17 kisebb gazdasági egységre osztották. Derekegyháza, Sámson határában is újabb és újabb majorok épültek. A földet okszerűen, vetésforgókra osztva művelték. „Rendes vetésforgások hozattak be, külön azok, melyekben takarmányul főleg lucerna termelteték és külön hol túl- nyomólag piaci termények úgymint repce, búza a gabonafélék fordultak elő.” „A jobb gazdasági eszközök elfogadása is az osztály idejétől veszi kezdetét. Behozattak név- szerint akkor a Zugmayer féle ekék, a kettős boronák, a kilenckapájú irtok, a halmozó ekék, a hosszabb, de könnyebb szekerek, a rudas vontató talyigák stb.” Mindezek 1835-ben már munkában állottak!133 * 135 Néhány év alatt a modernizálás mutatós gyümölcsöt hozott: megemelkedtek a holdankénti termésátlagok. A szakszerűbb mezőgazdasági termelésre törekvés még- inkább előtérbe hozta a „pénzes” munkaerő alkalmazását és a cselédség létszámának gyarapítását. Vásárhelyen ahhoz, hogy valaki elmehessen a „szomszédos uradalomba” cselédnek, erkölcsi bizonyítványt kellett váltani. A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint az 1830-as, 40-es években az ilyen kérelmek megsokszorozódtak. 1839. január 25-én „Száraz Nagy István Sámsonyba kívánván szolgálatba menni, kérésére arról, hogy itt a Városban háza nints s köztartozásairól eleget tett, Bizonyítvány adni rendeltetett.” 1839. szeptember 24-én „Balog Ferenc Mágotsra szolgálatba kívánván a Méltóságos urasághoz menni, betsületes és jó magaviseletéről Bizonyítvány adni rendeltetett ” „Nagy Sándor szinte oda akarván menni szolgálatba ...” stb., stb.131 Az állattenyésztő majorságnak állandó gondja volt az elegendő mennyiségű takarmány biztosítása. Ezért terjeszkedik szinte folyamatosan a vásárhelyi közlegelő rovására. A külterjes állattenyésztés eleinte csak szénát és szalmát igényelt nagyobb mennyiségben. Évente több ezer vontató szénát készítettek a vásárhelyiek. A 19. század első évtizedeiben a termesztett szálastakarmányok mellett az abraktakarmányok jelentősége is megnövekedett. A hiányos kimutatásokból a felhasználás mértékét, de még a valóságos készleteket is bajos bemutatni. A legnagyobb szénafogyasztó a Szenteshez tartozó Derekegyháza lehetett. A termesztett takarmány a bükköny, a lednek a rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, több uradalomban is előfordult, — igen eltérő mennyiségben. Ne feledjük, hogy egyik uradalomból a másikba vittek át terményeket, állatokat. Nem is annyira az összehasonlítás miatt mutatjuk be itt egy év egy téli hónapjának takarmánykészletét, mint inkább azért, hogy érzékeltessük, egyáltalán mit használtak takarmányozásra. 133 A mágocsi uradalom 1860. 16. 131 CsmL (Hf) Törv. sz. 5. kötet. 135 Ol. KcsL P 397. 206. cs. a. 3. 4. 113
