Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása

Vásárhely környékének az oszmán-török közigazgatás alá kerüléséről legkorábbról ismeretes forrása a Csanádi szandzsák 1557. október 23.—1558. október 21. közötti 965. mohamedán évre keltezett fejadó (harács) adóösszeírása, ahol már vásárhelyi náhije megnevezéssel 20 helység került összeírásra. Valószínű azonban, hogy nem ez a legelső török adóösszeírás, mivel 1553-ból a szegedi szandzsák összeírását ismerjük, s feltételezhetjük, hogy ugyanebben az évben Vásárhely környékét is a Csanádi szandzsákhoz számítva először írhatták össze. Ez a legelső adóösszeírás azonban mindmáig ismeretlen maradt, mivel eredeti kézirata még nem került elő. Az 1557/58. évi fejadóösszeírás szerint, Vásárhely és a hozzá számított 19 lakott helység alkotta a Csanádi szandzsák vásárhelyi náhijéját, s Mágocs falutól északkeletre az aradi szandzsák békési náhijéja, s délkeletre pedig a Csanádi szandzsák csanádi náhijéja feküdt. Ha azonban az egyes szandzsákok és náhijék közös határait az összeírt falvak alapján részletesen térképre vetítjük, azonnal feltűnik, hogy szinte mindegyik náhije a másik náhijéhoz tartozó falvakat saját területébe körbe- ékelve is tartalmazott. Az egyes náhijék közös határvonala, tehát azokat nem teljesen választotta el, mivel közbeékelt falvakat is őrzött. A vásárhelyi náhije északkeleti határa a békési náhijéval Ecser, Eperjes, Fábián Sebestyén, Királyság, Kaszaperek, Vörösegyház, Szentetornya, Kondoros helységek között haladt. A vásárhelyi náhije délkeleti határa Kisgyála, Törvár, Deszk, Dedemszög, Tompos, Lele, Batida, Földeák, Rét Koppáncs, Csókás, Csomorkány, Peres Kutas, Mogyorós, Fecskés, Kutina és Mágocs a csanádi náhijébe tartozó helységek vonalában haladt. Itt azonban a vásárhelyi náhije területéből a Maros folyó déli partján fekvő Klárafalva, Vasántó (Varsántó), Kis Szőreg helységek, azonkívül Királyhegyes, Igás, Libécsegy- ház és Újváros, részben a csanádi, részben a békési náhijébe ékelődtek be. Ugyanilyen módon Rétkopáncs helység a csanádi náhijébe tartozott, de Vásárhelytől délre a vásárhelyi náhijébe ékelődött be.16

A Tisza folyó szegedi partján a szegedi náhije Csongrádig terjedt, s onnan északra Csongrád és Szelevény között a Hármas-Körös a szolnoki szandzsák csongrádi náhijéját határolta, illetve csak 1559 után, mivel korábban a csongrádi náhije Tömörkénynél kezdődött.16 17 Tömörkény 1560-ban néhány évre a vásárhelyi náhijéhoz került. Ugyanebben az évben a csongrádi náhije a szegedi szandzsáktól a szolnokihoz került át. Az oszmán-török közigazgatás területegységeinek határvonalai csupán az 1570-es évekre alakultak ki véglegesen. A fent felsorolt határvonal, Tömörkény helység kivételével, nem változott Vásárhely környékén, s 1560—1578 között növekvő számban összeírt adózó helységek korábban is a vásárhelyi náhije területén voltak, csupán az adóképességük lassabban növekedett meg, ezért később írták össze ezeket a korábban meg sem művelt helységeket. A már említett 1559. évi oszmántörök közigazgatási területegységek közötti átszervezéskor kerülhetett a vásárhelyi náhije, a csanádi szandzsákból a szegedi szandzsákba. 1560-ban már a szegedi szandzsákban írták össze, s a hódoltság végéig változatlan területi kiterjedéssel ott is szerepelt. Gyula várának 1566. évi eleste után pedig a szomszédos békési náhije az

16 A csanádi és aradi szandzsákok fejadóösszeírását kivonatosan közölte: Velics, i. m., II. kötet, 194—205 1. és még V. ő. 1. jegyzetben. Ezenkívül Királyhegyős faluról: Isztanbul, Basvekaiet Arsivi, Tapo defteri, Nr. 680: Defter-i mufaszál-i liva-i Gyula ve Csanád című 1579—80. évi összeírásában a 264 oldalon a csanádi náhijében 37 adófizetővel (hane) rendelkező településként említi.

17 Tömörkény falu 1548. évi részletes adóösszeírását közli Vass Előd, A szegedi és csongrádi náhije..., i. m. 38 1., és még a tömörkényi török párkány építéséről és legénységéről: Isztanbul, Basvekaiet Arsivi, Tapo defteri Nr. 333: Defter-i idzsmal-i liva-i Szegedin című összeírás 1560—61. évben emlékezik meg; „...az új tömörkényinpárkány..." meglétéről.

10