Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

jövedelemhez jutott, máskor az ínség hamar utolérte. Sokkal hamarabb, mint a több tartalékkal rendelkező jobbágyot. Gyerekei számára a szolgasors, a cseléd élet szinte egyetlen adott lehetőség volt.

d) Cselédek

A cseléd szót a közfelfogás inkább a jobbágyfelszabadítás utáni háztartási vagy mezőgazdasági munkát végző dolgozókra érti, mintegy megkülönböztetésül a feudá- lizmus korának szolgáitól. Csakhogy a fogalom tartalmi jegyei Vásárhelyen már a 18. században is csaknem teljesen egybeesnek.

Sápi Vilmos definícióját idézzük, amely (szükségképpen) hasonlít a későbbi cselédtörvény megfogalmazásához is: „Cseléden értjük általában mindazokat, akik különböző mezőgazdasági vagy házkörüli meghatározott, vagy körülírt fizikai munkának folyamatos és személyes teljesítésére — munkaidő, illetve munkanap tekintetében kötetlenül — huzamosabb időre (1 hónap, 6 hónap, többnyire egy év) szerződésileg lekötötték előre meghatározott bérért munkaerejüket és szinte személyiségüket is”22.

Akár szolgának, akár cselédnek hívják is a munkaidejét és személyét huzamosabb időre előre meghatározott bérért gazdája rendelkezésére bocsájtó dolgozót, a lényeg nem változik. Mindkét elnevezésre bőven találunk példákat forrásainkban. 1755-ben egy kártérítési ügyben szóba került: „...hogy egy jó tehenét agyonverte, melyet a nevezett szolga nem is tagadott, qualificálván a dolgot, hogy gondviselet- lenségek miatt Buday András cselédgyének az agyonvert tehén minden nap a gazdájának juha szénázójára járt”23.

A cseléd szó eleinte kétségtelenül inkább a családhoz tartozást jelentette, vérszerinti leszármazót és szolgát is. 1781-ben azért pálcázták meg Kormány Istvánt, mert „maga cselédjével nem gondolván, éjét napot a korcsmában korhelykedik, iszik, részegeskedik, noha kenyere nincs cselédgyének...”24. Itt tehát családtag értelemben használták a szót.

1783-ban azon bosszankodik a tanács, hogy a „szállások közt sok károkat tesznek a semmi tilalmat nem tartó cselédek”25.

A cseléd szót gyakran felváltva használták a béres szóval. 1799-ben Kérdő János panaszkodott Fejes Sámuel nevű gazdájára, aki nem akarja neki megadni a beígért harmadfű üszőt. „Fejes Sámuel említett cselédjét azzal vádolja, hogy egy 4-ed fű üszeje annak vigyázatlansága által a jászolban dögölvén, azáltal megkáro- síttatott volna. Minthogy pedig a béres akkor este későn ment volna a szállásra és a marháknak miképpen való állásokat nem tudta volna, és ugyanakkor a gazdának két fiai, mégpedig a vádoltatott cselédnél idősebbek, kint lévén, nem vigyáztak, azon okból a megesett kár az Gazdának ítéltetik és az cseléd bérének egészben leendő megfizetésére utasíttatik”.26

Itt a béres és cseléd azonos fogalomnak látszik, Arról van szó, hogy minden béres cseléd, de nem minden cseléd béres. A cseléd az általánosabb fogalom. Éppen ezért amikor a tanács a gazdáknál szolgálatot vállalók bejelentési kötelezettségét hirdeti, a cseléd szót használja:

22 Sápi i. m. 35. 1.

23 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1755. jún. 2

24 CsmL (Hr) Pkv. hat. 1781. márc. 12.

25 Uo. 1783. máj. 25.

26 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1799. márc. 8.

88