Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása

TÖRÖK SZÓJEGYZÉK

AGA: a török hadsereg rangfokozata,

ADET-I BELADAT; a városok szokása nevű vámilleték,

AKCSE; török ezüstpénz, a XVI. század közepén két magyar dénárt ért,

AMIL; a török vámkezelő neve volt,

AZAB; a török hadsereg irreguláris gyalogságának neve,

BAMIJE-I AMME; a nagyobb teher nevű vámilleték,

BÉG; a mai kiejtéssel bej, a szandzsák katonai és polgári kormányzójának neve,

BEGLERBÉG; a bégek bégje, vagyis a bégek felett álló, több szandzsákot magábafoglaló tartomány katonai és polgári kormányzójának a neve, címe pedig a pasa volt,

BOSZTÁN; a házak melletti zöldséges kertek neve;

CSAUS; a török futár jelentésű szó, három osztályba voltak sorolva, 1. a szultáni udvar követei, 2. a tartományok futárai, 3. a janicsárok zsoldfizetői,

DZSIZJE; a fejadó, más néven harács, forint adó, stb. török neve,

DZSÁMI; a mohamedán templom török neve,

DEFTER; jelentése jegyzék, a tartományok kincstárát defterháne néven említették, mert ezek készítették az adójegyzéket,

DENK; a török szövetek bálájának egyik fajtája,

EMIN; a török biztos jelentésű szó, általában a török adó-, és vámbeszedők neve,

HARÁCS; lásd DZSIZJE,

HÁSZ; a 100 ezer török akcsénál magasabb értékű javadalombirtok neve, általában a szultáni birtokok neve,

HASZA; a saját, vagy önálló jelentésű török szó,

HANE; a ház jelentésű szó később a fejadó egységeként értelmét elvesztette, s 1570 után a kis család fogalmát jelentette,

KAPU; a magyar kapu szó átvétele a török adóztatásba, s fogalmában egy háztartás érthető, KALUGYER; a szerb bazilita rendi szerzetesek neve,

KANUNNAME; a török törvénykönyv neve, amely minden területegység sajátosságait figyelembe- véve készült,

KASZAB; a török mészáros szó,

KILE; törökül kejl, mértékegység neve, 1546/47-ben a mohácsi szandzsákban 31 kg volt,

KANTAR; a török súlymérték neve, ami 1556-ban a koppányi szandzsákban 240 kg volt, KETHÜDÁ; török jelentése helyettes, de előfordult kiája névalakban is,

KAPAN; a török lezárás nevő vámilleték, amit a városkapukban szedtek, az egyes áruk megvizsgálásakor,

LIVA; lásd BÉG, vagy SZANDZSÁK,

MAHALLE; a török városnegyed jelentésű szó,

MARTALÓC; a görög armatolosz-rabló jelentésű szóból származik, s a török hadsereg keresztény katonai alakulatának neve volt 1453—1712 között,

MESZDZSID; a mohamedán imaház török neve, ahol csak a napi ötszöri imát végzik, s pénteki ünnepi szertartást nem,

M1R-I ALAJ; minden szandzsák szpáhi jaavdalombirtokosainak a katonai paarncsnoka volt, MIR-I LIVA; a szandzsákbég arab neve volt,

MUQATAA; a török kincstári hivatalok neve, amelyek az adó- és vámbeszedést intézték, MŰSZELLEM; a török szolgálatot vállalt keresztények neve, akik az állami adók alól felmentést kaptak,

MÜZEVEDZS; a nős férfi jelentésű török szó,

NÁHIJE; a szandzsáknál kisebb területegység török neve volt,

OSZPORA; lásd AKCSE,

PASA; lásd BERLERBÉG,

PASZTAV; a török szövetfajták mértékegysége a vég, kb. 67 cm,

REISZ; a török irreguláris naszádos alakulat neve volt,

RUMÉLIA; az Oszmán-Török Birodalom európai részének a neve volt,

SERIF; a török fő, vagy előkelő jelentésű szó,

SZANDZSÁK, eredetileg a török zászló jelentésű szó, amit területegység fogalmában is használtak, lásd BÉG,

SZPÁHI; a török szipáhi-lovas jelentésű szó, amit két osztályban sorolták, 1. a szultáni udvar lovashadteste, s 2. a szandzsákokban a kincstárnak nem kellő adójövedelmekre telepített lovas egységek neve, amelynek tagjai később a török földesúr fogalmát képviselték,

TAPU; a török telekingatlan neve volt,

ULIFEDZSI; a zsoldos lovasság neve volt,

76