Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása

közötti vidéket véglegesen elhamvasztotta, amiről a kalocsai érsekség 1522. évi dézsmajegyzékei is tanúskodnak.7

1526 júniusában a Szávánál megjelent török sereg hírére a délvidék lakossága ismét menekülésbe kezd. A menekülők jelentős részét Szeged és a Maros-vidék fogadta be, de innen valószínűleg hamarosan tovább mentek, mivel szeptember végére a török sereg Szeged felé közeledett. Szulejmán szultán serege Pestről hazafelé vonulva két részre szakadt. A szultán az ázsiai seregrészekkel Kalocsán, Baján, Zombo- ron és Bácson át vonult a péterváradi révhez. Ibrahim nagyvezér pedig a ruméliai seregrészekkel 1526. szeptember 28-án Szeged határában táborozott le. A szegediek jelentős része a Tiszántúlra menekült s így a város a következő két napon át részben kiürítve került a hazavonuló török sereg birtokába. Ennek ellenére a törökök sok rabot, töménytelen zsákmányt közöttük hatvanezer juhot hajtottak el, ahogy erről a török történetírók beszámolnak.8

Szapolyai János szegedi táborának szeptemberi elvonulásakor lovásza, Cserni Jován Lippára ment és a Maros—Temes vidéki szerbeket sereggé szervezte. Majd Szapolyai János tokaji táborában megjelenve ott kapott utasítással Bácskába nyomult szerb seregével, hogy a töröktől Szerémséget visszaszerezze. Cserni Jován seregével 1526 október végén Bácskába vonult, s azt a törökök által felégetett falvakba telepíti le. Szapolyai János 1526 novemberében 600 szerb fegyverest fogadott fel, de mellőzte a szerb főemberek parancsnoki kinevezését. Ezért többen Cserni Jován- hoz mentek, aki 1526 novembere óta a szabadkai várban élt, s bujtatni kezdték Szapolyai János ellen.

1527 január végén Török Bálint a szabadkai várból kiverte Cserni Jován embereit, s azok Szegedre költöztek. Ugyan ebben az időben Cserni Jován és a magyar- országi szerb nép többsége Ferdinánd király híve lett. Velük szemben Bakics Pál és Radisa Bosics Szapolyai János király híveivé szegődtek. 1527 márciusában Cserni Jován serege a Szerémségen át a Száva vidékére nyomult be és ott több kisebb török csapatot megvert, majd visszafelé újabb szerb betelepülőket hoztak magukkal. A jánospárti főurak, közöttük a szerb nemesség képviselői is, több kisebb vereségük után 1527 júliusában Cserni Jován seregét megsemmisítik. Szeged ismét jánospárti vezetést kap, majd 1527 augusztusában János király Lengyelországba történt menekülése után ismét a ferdinándpártiak kezébe került a vezetés.9

1528 februárjában Szapolyai János király, a francia király közvetítésével Konstantinápolyban tartózkodó Lasky Jeromos követe tárgyalásai eredményeként, török—magyar védszövetségi szerződést kötött. Néhány hónap elmúltával 1528. szept. 25-én János király előhada Athinai Simon deák és Kun Gothard vezetésével Kassa mellett szétveri Révai István ferdinándpárti csapatait, s ezzel megnyitják János király visszatéréséhez vezető utat. Ugyanekkor a török segédcsapatok is megjelentek Mehmed szendrői szandzsákbég vezetésével a Tisza mellett, s Becsét, Titelt,

7 Szeged déli gazdasági kiterjedéséről: Fügedi Erik, Kapisztránói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai: Századok, 111. évf., 5. szám, Budapest 1977, 879—887 1. és még Szabó István, Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-bőí, Budapest 1954, 5 1. írja: „...a dunamenti szentiváni kerületről „omnio desolatus”-t jegyezték fel. A török 1521. évi hadjárata miatt következett be.

8 Szántó Imre, Magyarország népeinek harca a török hódítók ellen, 1526—1541: Acta His- torica, Tom. LXI.; in Acta Universit. Szeged de Attila József nominata, Szeged 1977, 8 1., és még Thury József, Török történetírók. Török-Magyarkori Történeti Emlékek. II. Oszt.; írók, Budapest 1896, 171—172 1. Dzselálzáde Musztafa török történetíró Szeged 1526. évi kifosztásáról.

9 Cserni Jován szerepléséről: Reizner János, i. m. I. köt., 96—97 1. és Szalay László, A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz, Pest 1859, 9—10 1., valamint Czimer Károly, Cserni Jován cár Szegeden: Hadtörténelmi Közlemények, V. évf., Budapest 1892., 9—14 1.

8