Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
A szegedi és csongrádi náhije török adóösszeírásának 1548. évi szövegét teljes terjedelmében közöljük. A szövegközlés módját előrebocsájtva külön leírjuk. A szövegközlést lezárva az összeírásban szereplő helynevek történeti mutatóját helyeztük el. A történeti helységnévmutatóban egyes helységnevek legkorábbi magyar okleveles előfordulásának évét és névalakját, valamint jelenlegi elhelyezkedését adjuk meg. Az előforduló lakott helységekről és Szeged város belső utcarendszeréről térkép- vázlatot is mellékelünk. Az 1548. évi török adóösszeírás leírt módon való feldolgozása lehetővé teszi a lakosság számának és nemzetiségi arányainak, területi elosztásának rekonstruálását és beillesztését a magyar történelmi irodalom kapcsolatos munkáiba. A szegedi és csongrádi náhije területe a Tisza folyó jobbparti részén Szolnok és Becse (Becej) városok között viszonylag keskeny, mintegy 20-30 km széles s a Tisza mellett hosszan elhúzódó területsávon került 1548-ban összeírásra. A szegedi náhije a Tisza jobbparti sávjában Anyástól délre, egészen a mai vajdaságbeli Becse (Becej) határáig húzódott le. A csongrádi náhije pedig Ányástól felfelé Szolnokig a közvetlen tiszaparti helységekre terjedt ki.4 5 Ezt a területet 1508-ban pestisjárvány érte. Majd néhány évvel később, 1514-ben a Dózsa György parasztháború igen súlyos pusztításait kellett elszenvednie, mivel Szegedtől délre Bács és Bodrog megyékben nagyobb harcok folytak le. A menekülők befogadásán kívül Szegedet közvetlen veszély is fenyegette, amikor Oláh Balázs és Nagy Gergely nándorfehérvári albánok a szerb származású királyi naszádosok segítségével a Bodrog megyei Szentlőrincen Borbás pap parasztseregét leverték, mivel a szerb fegyveresek zsoldlcént Szeged város felprédálását kérték.6 A két nándorfehérvári albán szerb serege visszafelé a péterváradi révnél Sztil- janovics István szerb despota egy másik seregével összekülönbözött, s azok az albánok serege által ejtett zsákmányt, tőlük elragadták. A menekülő albánok jelentésére Török Imre nándorfehérvári bán az udvarát Szalánkeményben tartó szerb despotát behívatta Nándorfehérvárába és ott lázadás címén négyfelé vágatta. Ezt megelőzőleg már hírek jártak arról, hogy Sztiljanovics István despota egy különálló szerb területet akar Délmagyarországon létesíteni a saját uralma alatt.6 A fenti eset is utal a Szegedtől délre levő vidék problémáira, a török veszély miatt idetelepült szerb menekültek kérdésére, a Dózsa György parasztháború mögött rejlő társadalmi feszültségekre, s végül a legfontosabbra a török támadásokra. Ezek Szeged városát közvetlenül is érintették, mivel polgárainak a Szerémségben Pé- terváradon, Szalánkeményben, Karomon (ma Sremski Karlovci), Kamoncon (ma Sremski Kamenec) és Újlakon (ma Ilok) szőlőik, s más kereskedelmi kapcsolatai voltak. Szeged gazdasági kiterjedése délre egészen Nándorfehérvárig is elért, amiről a legújabb kutatások is beszámolnak. A fenti események tehát Szeged gazdasági helyzetét igen jelentős mértékben érintették. Újabb megpróbáltatást jelentett 1521-ben Nándorfehérvár török ostroma idején a Szerémségből és Bácskából feltóduló menekülők áradata. Báli szendrői szandzsákbég serege a Szerémséget és Titel—Becse 4 Fekete Lajos, Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása, Budapest 1943, 15—17. című munkájában először határozta meg a török defterek magyar közlésének módját, s most mi is így közöljük a szegedi és csongrádi náhije 1548. évi összeírásának szövegét, de mi szövegközlésünk elé feldolgozást is adunk. 5 Az 1508. évi pestisről: Bártfai Szabó László, Pest megye történetének okleveles emlékei 1002—1599-ig, Budapest 1937, 232 1., a Dózsa György parasztháború eseményeiről: Szentkláray Jenő, A dunai hajóhadak története, Budapest 1886, 75—76. 1. 6 U. Ő., 77—78.1. 7
