Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása

I.

A SZEGEDI SZANDZSÁK ADÓFIZETŐINEK TÖRVÉNYKÖNYVE33 (Kanunname-i reaja-i liva-i Szegedin)

1. Szeged város és a szegedi szandzsák lakói, a kikötőkben, a városokban, és a falvakban élő adófizetők 300 akcse (hat magyar forint) értékű vagyonuk után évente 50 akcse (egy magyar forint) harácsot adjanak. Ha egy házban 3-4 testvér, avagy ennél több lenne és az említett testvérek mindegyike külön-külön 300 akcse értékű vagyonnal rendelkezne, mindegyikük 50-50 akcse harácsot adjon. De közülük aki 300 akcse értékű vagyonnal nem rendelkezik, semmit se adjon. Adófizetőképesnek mondatnak azok, akik házukból, szőlőjükből, szántójukból, marháikból és házukban levő holmijukból és hordóban levő borukból számítván 300 akcsa értékkel rendelkeznek, s ezektől 50 akcsát harát címén szedjenek.

2. A harács megfizetésére képesek kapu illeték (reszmi kapi) címén szpáhijuknak Szent György napján (Hizir Iljasz gününde) 25 akcsét (50 magyar dénár) és Szent Márton napján (Kászim gününde) 25 akcsét (50 magyar dénár) adjanak.

3. Aki a háza melletti kertben a maga étkeztetésére ültetett petrezselyem és tárkony vagy más zöldségféle terményt piacra nem viszi, kertje után semmit se fizessen. De ha az említettek a zöldségekből piacra eladni vinnének, tizedet fizessenek.

4. Szeged lakói a Tisza nevű folyó túlsó partjáról, a királynő országából (kralicse memleketten) jőve, a gabonával megrakott nagy szekerek után három akcse (hat magyar dénár), átkelési illetéket (reszmi gecsüd) fizessenek.

5. Azon a helyen, ahol azt eladják kile illeték (reszmi kile) címén, melyet abban a tartományban fertalije néven említenek, két akcsét fizessenek, s mást semmit se adjanak.

6. Akik a városból és falukból piacra tyúkot, sajtot vagy zöldséget a fejükön kosárban hoznak, semmit se fizessenek. De akik egész héten árultak azoktól hétről- hétre egy-egy pénzt (magyar dénár) szoktak szedni és most is így szedjék.

7. A levágott szarvasmarhák után vágóhídi illeték (reszmi kinare) címén, minden szarvasmarhától két akcsét és négy juhtól egy akcsét szedjenek.

8. Ha szekérrel cserépedényeket, poharakat és fapoharakat hoznának, az eladóktól helybérlet (zemini mukataa) címén, melyet abban a tartományban vásár jogának (szergi haki) neveznek, semmit sem szoktak adni, s most se szedjenek semmit. De ha a vásár napjára a kereskedők és az árusok bejőve a cserépedényekből és a cseréppoharakból egyet-egyet is eladnak, az elfoglalt helyért hely joga (jer haki) címén fél akcsét (egy magyar dénár) fizessenek.

9. A szekérrel tűzifát hozóktól egy darab tűzifát és a faszenet hozóktól egy marok faszenet és a szénát hozóktól egy marok szénát szedjenek.

10. A városban élő pohárkészítőktől és fazekasoktól a magukkészítette edények eladásából semmit se szedjenek.

11. Aki szekérrel sajtoteladásra hozna száz akcse érték után két és fél akcsét, aki teherrel (jük) jönne, minden teheréért két akcsét fizessen.

12. A juhok tartása után juh illetékként (reszmi ganem) két juh után egy akcsét adjanak.

13. A méhkasok után pergetés idején szedendő a tized, s a tized megadásánál csak hét vagy nyolc lenne, ami nem elég, egy méhkasért két akcsét szedjenek.

14. Sertés adó (reszmi bidaati) címén a sertésektől egy év elmúltával két akcsét szed33 Salamon Ferenc, Magyarország a török hódítás korában, Budapest 1886., 206. 1. említi a

szegedi szandzsák törvénykönyvét.

34