Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása

könyvünkben felsorolt árucikkekből, ahol sok esetben az árucikkek nevei származási helyüket is megmondják. Az említett árucikkek neveiből is rekonstruálható távolsági áruforgalom hozta létre Szeged kiemelkedő gazdasági szerepét a Dél-Alföl- dön, s most az 1548. évi török adóösszeírásunk adatai ennek a felsőfokú állattenyésztő — kereskedő gazdasági központnak részletesebb megismerését tették lehetővé.37

A FORRÁS KÖZLÉSÉNEK MÓDJA

A szegedi és csongrádi náhije minden lakott helysége 1548-ban az Oszmán-Török Birodalom budai tartományának (vilajet Budun) szegedi szandzsákjába (liva-i Szegedin) tartozott. Az oszmán-török államnyelv, — Magyarországon használt — nyugatbalkáni nyelvjárása a helységek magyar nevét és saját kiejtéséhez alakította. Ezért a török hivatalos adójegyzékekben (defter) a hivatalos, oszmán-török államnyelvű lejegyzésben egyes magyar helységek neve változtatást szenvedett. Ilyen módon alakult ki a magyar helynevek hivatalos török változata, amit használtak. Az 1548. évi török adóösszeírásunk közzététele a XVI. századi török pénzügyi hivatalok nyelvének arab betűkkel történt lejegyzéséből történik. A helyneveket és személyneveket a török leíró hallás után rögzítette, s azokat az arab írás szabályai szerint írta le. A magyar nevek arab betűvel történt leírása ezért bizonyos változtatást eredményezett. A magyar Kerekes személynév pl. arab leírásában: „Krks” betűk megfelelőjével történt. Az arab írásban a magánhangzók jelölésére csak négy betű szolgál, s így egy-egy betű meghatározott szabály szerinti magánhangzót jelölhet, azok kipontozásos jelölése szerint, azonban az ún. diakritikus pontokat általában elhagyták. Az arab betűs leírásból egyes személyneveket kétféleképpen is kiolvashatjuk, mint pl. „Boda-Buda, Berta-Barta, Szűcs-Szöcs stb.” Simonyi-Somogyi, Kéri- Nyíri” stb. Az arab írás a magyar „c” hangot nem ismeri, s ennek jelölésére mindig a „cs” betűt alkalmazza, így „Rács-Rác, Koncs-Konc, Lőrincs-Lőrinc, Ferencs-Fe- renc” stb. névelőfordulásokat mindig a „cs” betűvel fordítottuk le. A helynévi ,,-i” birtokképző nélkül is lehet családnév, s eszerint kell értelmezni, mint „Debrecsen- Debreceni, Karácson-Karácsonyi” stb. Az oszmán-török nyelv magyar eredetű jövevényszavait: pap, diják, kovács, bíró, szolga, pinte, stb., úgy közöljük ahogy írva találtuk. Általában az egész adóösszeírás közzétételénél igyekeztünk a törökök által leírt alakot a mai magyar írás betőivel átírva visszaadni. A hely- és személyneveknél a fonetikus átírást alkalmaztuk. Az adófajtákat és az esetleges feljegyzéseket a magyar fordításban közöljük, de ahol szükséges a török nevet zárójelben adjuk meg. Legelőször az adóösszeírásunk (defter) elé bemásolt török törvénykönyv (kanunname) teljes szövegét magyar fordításban közöljük. (I.) A hozzátartozó szegedi (II.) és csongrádi (III.) náhije részletes adóösszeírásának szintén teljes szövegét, a fent leírt módon tesszük közzé.38

37 Részletesen a gabonatermelésről és állattenyésztésről: Vass Előd, Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása: in Somogy megye múltjából, Kaposvár 1972., 62—67.1. Ezenkívül középkori városaink szűkebb piaci és nagyobb vásári körzetéről: Kubinyi András, Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig): in Budapest története, II. köt., 23—27.1.

38 Fekete Lajos, Az esztergomi szandzsák... i. m., 17.1. említet módon közöljük forrásunkat is.

33