Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
azaz igyekszünk a kultusztárcát a politikától mentesíteni.”78 Egyszer tudtára adja annak, aki kételkedne benne, hogy ti. ő az ellenforradalmi osztályok és rétegek kormányzó pártjának a bizalmából tölti be a miniszteri pozícióját, máskor pedig azt mondja, hogy apolitikus hivatalvezetésre törekszik. Egész kultúrpolitikai vonalvezetése s rendelkezései bizonyítják, hogy hivatalvezetése s mint operatív irányító miniszter igen világosan, egyértelműen valósította meg pártjának és uralkodó osztályának politikai érdekeit és céljait. Az oktatási intézményekkel szemben is az ellenforradalmi erők politikai céljának és érdekeinek alárendelt nevelési, ideológiai és politikai jellemformálási nevelési követelményeket támasztott. Az ipari és finánctőke, a nagybirtokos osztály érdekei mellett megkülönböztetett gondot és védelmet s kiváltságot biztosított a tisztviselő-hivatalnoki karnak és az értelmiség felső régiójához tartozóknak. Klebelsberg Kunó elkötelezettséget és szolidaritást vállalt a magyar hivatalnoki kar iránt, az intelligencia iránt, amelyet a nemzet gerincének tekintett, amely réteg — véleménye szerint — a legtöbbet szenvedett és vesztett a monarchia és a háború okozta összeomlás következtében, s ez az „osztály” amely leginkább támogatásra szorul. Iskolapolitikájában teljes következetességgel kitartott az osztálypolitikai érdekek mellett. Az 1926. március 26-án a középiskolai reform parlamenti vitája során nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az ő középiskolai terve „az az egységes bázis, amely a nagy nemzeti kérdésekben megadja a középosztály gondolkodásának és főleg a nemzeti érzéseknek azt az egységét, amelyre a nemzetnek szüksége van.”79 Vagy: a középosztály boldogulásának elősegítése érdekében tartotta szükségesnek — a korábbi középiskolai tanterv fogyatékosságával szemben — a modern nyelvek behatóbb oktatását, intenzívebb földrajz-tanítást és a legújabb kori történelem bevonását a történelmi stúdiumokba. Ugyanitt s ekkor mondja, hogy „a nemzet vezetésére az intelligenciái hivatott”. Majd a külföldi egyetemi tanulmányokra szóló ösztöndíjak odaítélésénél, illetve a kiküldendő, tudományos pályákra készülő személyek az ösztöndíjasok kiválogatásakor is „lényeges szempontnak tekinti, hogy az intelligencia és a középosztály segítségére siessen”,80 ... mert a nemzeti katasztrófának első és legnagyobb áldozata a magyar középosztály, a magyar intelligencia”. Klebelsberg a tisztviselői és tudományos pályákon igyekezett „kárpótolni” tisztviselő hivatalnoki réteget, amely a vezető hatalmi pozíciókból kirekedt, a gazdasági életből kiszorult. Az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisának megszilárdulása, konszolidálása érdekében legalább a művelődés előnyeit biztosítva ennek a rétegnek a Bethlen-kor- mányzat gondoskodott arról, hogy ez a tömegében is jelentős réteg ne kerüljön veszélyes politikai befolyás alá, hogy ne kerüljön szembe az uralkodó osztály vezető köreivel és politikájával. Kultúrpolitikájának osztálypolitikum jellegéről tanúskodik a polgári iskolai szervezet szerepéről vallott kijelentései is. A polgári iskolát — a nemzetgyűlés 1926. május 11-ki ülésén — a tőkés gazdaság-technikai fejlődésének irányát szem előtt tartva —javasolta a nemzet széles tömegei műveltségének gyarapítására, színvonalának emelésére úgy, hogy ezáltal részint pótolná a nyolc osztályos kötelező népiskolát.81 A polgári iskolát az iparos és földműves gazda gyermekének ajánlotta, nekik akart biztosítani a népiskolánál magasabb műveltséget „hogy az életben nagyobb nyomatékkai tudják képviselni a gazdasági és a politikai érdekeiket”.82 Az ekkor — 1926. május — már elfogadott és beindult „a mezőgazdasági 78 Uo. 219.1. 79 Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 423., 451. 1. 80 Uo. 544—545.1. 81 Vö. Klebelsberg Kunó id. műve 373.1. 82 Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 567. 1. 209
