Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
vet lezáró rektori beszámoló már jelezte, hogy az előirányzott közel 11 millió pengő a közbejött drágaság miatt már nem lesz elegendő az építkezés befejezéséhez A fogadalmi templom költségeiről nem is szólva. Rerrich Béla mérnök tervei alapján gyors ütemben kibontakozó építkezés, amely 12 objektumot vett figyelembe, 1926-ban kezdődött, az alapkőletétel Horthy Miklós jelenlétében történt. Az objektumok építése zömében 1930-ra befejeződött, illetve a gazdasági válság következtében leállt. 1929. november 9-én adták át a Fizikai és a kémiai Intézetet. 1930-ban október 23-án került ünnepélyes átadásra a Fogadalmi templom. Nem épült fel a rektori adminisztrációs épület, a Jogtudományi Kar és az ideg-elme klinika épülete.61 A korabeli szegedi újságok — a Klebelsberg erőteljes politikai befolyása alatt megjelenő Szegedi Újnemzedék kivételével — hol élesen, hol óvatos megfogalmazásban bírálták a dómtéri árkádos egyetemi telep és a klinikák és más objektumok terveit, de főképpen annak aránytalanságát hangsúlyozva, hogy alig fejlődött a város ipara, közlekedése, rámutattak a kommunális ellátás súlyos gyengeségeire, amelyek a városfejlesztési tervből kimaradtak. A Délmagyarország egyik munkatársa 1926- ban arra hívja fel a város vezetőinek figyelmét, hogy „ennek a városnak nincsenek vízvezetékei, nincsen csatornázása, égbekiáltóan nyomorúságos helyzetben élnek a külváros lakói, s amikor senyved, tengődik az ipar meg a kereskedelem, ezért elhibá- zottnak tartjuk ezt a várospolitikát, amely 80 milliárdot (papírkoronát S. I.) ad oda az egyetemi építkezésekre.”62 A Bethlen kormány kultúrpolitikájának az a törekvése, hogy új kulturális központok keletkezzenek — kétségtelenül reális tendencia volt. Ez még akkor is igaz, ha valóban az osztályharcos szellemű budapesti proletariátus forradalmi mozgalma azzal a veszéllyel járt, hogy adott történelmi helyzetben megbéníthatta a fasiszta állam- gépezet és kormányzati rendszerének központi szerveit. Nyilván, ennek esetleges veszélye is arra késztette a Bethlen-kormányt, s annak vallás- és közoktatásügyi miniszterét, hogy a vidéki nagyvárosok is erős politikai-adminisztratív és kulturális fejlett bázisokká váljanak. Ezt a politikai és kultúrpolitikai célt Klebelsberg következetesen igyekezett előmozdítani az ellenforradalmi rendszer biztonsága érdekében egyfelől, és a deklarált kultúrfölény bizonyításául — másfelől. E kettős, de egymástól nem izolálható politikai törekvés szorosan kapcsolódott a kizsákmányoló ellenforradalmi erők osztály és társadalmi rétegeinek kulturális érdekeihez. A vidéki nagyvárosok kulturális fejlesztéséért a kultúra decentralizálásáért országos összefogást sürgetett és gyakran került szembe e terve miatt a nálánál rövidlátó, szűkgondolkodású nagytőkésekkel, nagybirtokosokkal. A vidéki városok kultúrájának gazdagítása érdekében le nem becsülhető pénzügyi eszközöket harcolt ki és teremtett elő. A trianoni békeszerződés következtében elveszített területekkel három egyetem elveszítése járt együtt. Az egyetemek hatalmas kulturális hatását és jelentőségét jól látta. Az elvesztett három egyetem helyébe három újnak a szervezésével és fenntartásával kapcsolatban fontos „szándéknak és tényezőknek” azt tartotta, mint egy beszédében mondta — hogy „szakítsunk a kulturális centralizáció rendszerével és a decentralizáció útján haladjunk bátran és szilárdan tovább”.63 61 Beszámoló a Szegedi Tudományegyetem 1927—1928., 1928/1929. tanéveiről. Szeged 1929. 121. 1., Délmagyarország 1933. június 24. Két és félmillió Pengő építkezéssel tartozik még az állam Szegednek. 62 Délmagyarország c. napilap 1926. október 12. A szegedi polgármester, az egyetem, a nyilvánosság és a kultúra. 63 Klebelsberg Kunó válogatott cikkei, beszédei és törvényjavaslatai. A berlini egyetemen 1925. október 20-án mondott beszéde 217. 1. 205
