Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
országoknak, amely — mint írta — a Nemzeti Újság 1926. augusztus 24-i számában —, rendkívül megnehezíti a verseny tartását a magyar kultuszminiszternek. S micsoda végzetes dolog lett volna, ha Kelet-Európa ilyen kultúrpolitikai haladásának közepette mi magyarok a kishitűség csüggedt pillanataiban szegedi, pécsi és debreceni egyetemeink megszüntetésére ragadtattuk volna magunkat...”50 A magyar kultúrfölény megőrzésének elhatározásától vezéreltetve ország s világ előtt kijelenti, hogy „a magyar kultúrfölénynek toronymagasan kell emelkednie Kelet-Európa népei fölé”.51 Politikai pályafutásának végén és nem sokkal halála előtt 1931. október 5-én a szegedi egyetem aulájában mondott beszédében magyarázta meg kultúrpolitikai koncepciójának lényegét. Kifejtette, hogy, amit tett „abból a politikai alapmeggyőződésből fakadt ... hogy mostani helyzetünknek javulását, sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, ha művelődési téren fajsúlyosabbak leszünk s hogy ezt a világ irányadó nemzetei elismerjék. (S. E) Kultúrpolitikám kvintesszenciája — mondta Klebelsberg — olyan diszpozíció létesítése a világ nemzeteiben, hogy felismerjék a békekötés igazságtalanságát, lássák, hogy fajsúlyosabbak, tartalmasabbak vagyunk, mint a körülöttünk levők. A kultúrfölény sorsdöntő kérdése a magyar nemzetnek, annyit jelent, mint lenni vagy nem lenni. Ela a kultúrfölény megszűnik, akkor nem leszünk soká nemzet, hanem leszünk elnyomott nemzetiség ezen a földön”.52 Mivel a magyar kultúrfölényt döntő érvként értelmezte a régi Nagy-Magyarország visszaállításában ezért tekintette és nevezte a kultusztárcát — honvédelmi tárcának.53 Klebelsberg Kunó a kultúrfölény politikai propagandával és a neonacionalizmus teóriájával igen nagy szerepet töltött be a kispolgári tömegek és főként az értelmiség antidemokratikus politikai gondolkodásának formálásában. Sőt! A széles dolgozó tömegek körében sem maradt hatástalan a „trianoni” békeszerződésre vagy területcsonkításra történő hivatkozás a gazdasági nehézségek, megélhetési gondok indoklásaként. Klebelsberg politikai propagandájának kedvezett az elszakadt területekről elmenekült tanárok, volt állami tisztviselők, stb. tízezreiben felgyülemlett keserűség és létbizonytalanság s a parasztság nyomora, szenvedése, mert többségükkel elhitették, hogy a trianoni Magyarország életképtelen s csak a Szentistváni Nagy-Magyarország területe és politikai egységének visszaállítása teremti meg számukra a jobb élet lehetőségét. Nacionalista eszméinek terjesztésében, a széles tömegek befolyásolásában nagy segítségei és támaszai voltak az egyházak és természetesen az iskolák, tantestületek, tanárok, az egyházi egyesületek. Klebelsberg Kunót minden kulturális demagógiája mellett és roppant gondosan a történelemből idézett, de sajátosan burzsoá idealista szemlélettől átitatott ok-okozati fejtegetésein túl, kultúrpolitikai tevékenységét alkotó tevékenység jellemzi és különbözteti meg elődeitől és az őt követő utódaitól: Karafiáth Jenőtől, Hóman Bálinttól, Szinyei-Merse Jenőtől. Nem „űzött” üres demagógiát. Balogh Sándor történész „A bethleni konszolidáció és a magyar neonacionalizmus” című írásában arra a következtetésre jut, hogy „a legkisebb költséggel járt a kulturális demagógiája, s bizonyos művelődési program megvalósítása.” Tovább, azt írja, hogy „az iskola- építés csak alapjául szolgált a nacionalista elképzeléseknek”.54 * Bizonyos, hogy a dol50 Id. mű 675. 1. 51 Beszámoló a Szegedi Egyetem 1931/32. évi működéséről. Szeged 1932. 29—31. I. 52 Klebelsberg Kunó válogatott beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 516. A Kultusztárca programja. 1925. február 20-án a kultusztárca költségvetési vitájában elmondott beszéde. 53 Történelmi Szemle 1962. 3—4. sz. Balogh Sándor: Betlen Konszolidáció és a magyar neonacionalizmus. 51 Klebelsberg Kunó válogatott beszédei, cikkei és törvényjavaslatai. 36.1. 201
