Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai

kötelesség, tisztelet és engedelmesség formálását hangsúlyozva arra irányította a nevelők figyelmét, hogy az emberek viselkedését és cselekvését elsősorban jellemük dönti el s csak másodsorban az értelmük”. Az iskolai nevelésnek egyik alapvető célja: a kizsákmányolok iránt való feltétlen engedelmesség, az egyéni és osztályérdekek fölé helyezett közös nemzeti céloknak minősített ellenforradalmi rendszer bel- és külpolitikájának konstruktív támogatása és szolgálata. A keresztény valláserkölcsi tanok, etikai elvek pedig szervesen kapcsolódtak a hivatalos ellenforradalmi neveléspolitikába. A társadalmi békére nevelő, az ellenforradalmi osztályuralom szilárdságát erősítő neonacionalizmus ideológia, a pedagógusoktól is igen céltudatos ideológiai felkészültséget követelt.

A kultúrfölény politika és a soviniszta nacionalizmus bizonyos történelmi-faj- elméletet is tartalmazott. Hivatkozhatunk Klebelsbergnek a Magyar Történelmi Társulat 1920-ban megtartott közgyűlésén kifejtett gondolataira. Az irredenta politikával kapcsolatban azt fejtegette, hogy „jogcímünket hazánk területi épségének helyre- állítására is kiválóképpen arra alapítjuk, hogy mi nagyobb és értékesebb kultúrát tudunk ezen a helyen kifejteni, mint azok a népek, amelyeket az Entente a mi rovásunkra területileg mesterségesen nagyobbá tett”.47

Klebelsberg a biológiai fajelmélet híveivel szemben azonban egységes, történelmi fajnak tekintette a magyar nemzetet, de egyben magasabb rendűnek. A neona- cionalizmusban azt fejtegeti, hogy biológiailag „tiszta faji álláspontra nem helyezkedhetünk”, mert mint felismeri, „ha faji álláspontra helyezkednénk, a tízmillió magyarból igen jelentékeny számot le kellene ütni. Ezzel szemben — írja — a politikai okosság azt kívánja, hogy magyarnak tekintsünk ebben az országban mindenkit, aki velünk érzelemben, lelkiségben és nyelvben teljesen és fenntartás nélkül összeolvad”.48

Elveti az antiszemitizmust, mint elvet, — s a numerus clausus zsidó és más nemzetiség ellenes, faj védelmi törvény 1927-ben történt módosítását kezdeményezte és támogatta, de a magyar történelmi osztályok magasabb kulturális fajsúlyosságát a szomszédos országokkal szemben „logikusan” és energikusan igyekezett bizonyítani. Erre mindenekelőtt a határkérdés megoldása miatt, a „területi épség” visszaállítása érdekében apellált. A kulturális felsőbbrendűség áltudományos politikai-teóriájával a magyar buzsoázia vezetői jogot formáltak más nemzetek „alsóbbrendűségének bizonyítására”, és ezzel együtt állami önállóságuk tagadására.

A miniszter több beszédében hivatkozott, figyelmeztetett arra a „veszélyre”, amely Magyarországot „fenyegeti” azáltal, ha a „környező utódállamok megelőznének bennünket a kultúra s a tudomány területein”. Figyelemmel követte azok oktatási rendszerében és a tudományok fejlesztése terén elért eredményeket. S szinte nem győzte hangsúlyozni beszédeiben és írásaiban, hogy „ez a kis darab föld, amelyet Magyarországnak neveznek, a mi hazánk, Európa belvárosában fekszik, s mű- veletlenség zsupfedeles háza számára Európa belvárosában túlságosan drága a házhely s azt hamarosan lerombolnák az ott éktelenkedő házat. Vagy megtartjuk legdrágább nemzeti örökségünket, vagy törölnek bennünket az önálló nemzetek sorából is pusztulnunk kell erről a földről.”49 Az ellenforradalmi rendszer bel- és külpolitikai célját figyelembevéve igen meggyőző logikával érvelt a kultúrfölény-diplomáciája védelmében mondván „A szukcessziós államokban és a Balkánon éppen a magasműveltség fejlesztése érdekében olyan méretű munka folyik, amely becsületére válik az illető

47 Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 32. 1.

48 Klebelsberg Kunó: Neonacionalizmus. Néptanítók Lapja 1928. 8.1.

49 Klebelsberg Kunó válogatott beszédei, cikkei és törvényjavaslatai. 256—257. oldal és a 204., 205.1.

200