Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai

Az ellenforradalmi rendszer ideológusai közös nemzeti célnak tekintették a Nagy-Magyarország területi integritását, annak visszaállítását, a magyar úri osztályok uralma alatt. E tekintetben egységes gondolkodást, irredenta nacionalista felfogást és cselekvést követeltek a társadalom minden osztályától és rétegétől, félretéve az osztályellentéteket. Klebelsberg is a trianoni határcsonkítással indokolta meg a dolgozó osztályok szegénységét és a nélkülözést. Klebelsbergnek azonban nagy dilemmát okozott az, hogy miként lehetne a soviniszta nacionalizmus és a keresztény-nemzeti eszmék útjára vezetni a magyar proletáriátust, akikből és „akiknek a leikéből — konklúziója szerint —, kiveszett minden nemzeti ... tudat, kiveszett annak tudata, hogy a múlt milyen erkölcsi és jogi kincsesház a népek életében.” A nemzeti öntudat hiányával vádolta a széles néprétegeket, a Történelmi Társulat közgyűlésén, 1921. december 30-án mondott beszédében.42 A „Neonacionalizmus” című teoretikus művében arra a következtetésre jutott, hogy a neonacionalizmus fő ellensége a szocializmus nemzetköziségében rejlik. Figyelmeztet, hogy „küzdeni kell azzal a veszedelemmel, hogy az állam keretein belül a csoportosulás ne akként történjék, hogy a nemzeti gondolatot az intelligencia, a nemzetköziséget pedig a fizikai munkásság képviseli, mert ez a társadalom szakadását jelentené. A nemzeti politikának nagyon népiesnek kell lennie, hogy a népet megtarthassuk a nemzeti alapon”.43 A neonacionalizmus lényegét Klebelsberg abban látta, hogy „a magyar hazafiságot, az ősrégi patriotizmust öntudatosan olyan célok felé vezessük, amelyektől a magyar faj megerősödését és hazánk feltámadását várhatjuk. A huszadik század nacionalizmusának nem fent a trónokon, hanem a szocializmus által megszervezett tömegekben van az ellensége” s itt — mutatott rá —, két ideológia áll egymással szöges ellentétben”.44 „Az erkölcsi és a lelki szanálást a pénzügyi szanálásnál is fontosabbnak”, sürgősebbnek tartotta.

A proletariátusban gyökeret vert marxista tudományos szocializmus, mint ideológia ellen, Klebelsberg a soviniszta neonacionalizmus ideológiával akart győzelmet aratni. Ennek erejével szerette volna kiirtani az osztályharcot, ezzel kívánta megszilárdítani a nagytőke és a földesúri osztály fasiszta diktatúráját és ezzel felvértezve az ifjúságot, a társadalom osztályait kívánta elérni a történelmi magyarországi visszaállítását a Kárpát-medencében.

A neonacionalista teóriában többször találkozunk az osztályérdekektől „mentes” desztillált nemzeti gondolkodásra és érzésre nevelés követelményével. Klebelsberg nyomatékosan követelte meg, hogy már az iskolai nevelésben is a „nemzeti együvétartozás”, a közös nemzeti érdek és érzések elmélyítésén dolgozzanak a nevelők, a tanítók és tanárok. A miniszter 1923-ban arra figyelmeztette őket, hogy ,,az állampolgári nevelés is belső revízióra szorul. (Kiemelés tőlem S. I.) Az állampolgári nevelésben nálunk most nem a jogi, hanem a kötelességi mozzanatokat kell előtérbe állítani”.45 A háború elvesztésének 10. évfordulója alkalmával kiadott körlevelében46 „a céltudatos nemzeti munka megszervezése” érdekében arra hívta fel a pedagógusok figyelmét, hogy „az állampolgári nevelésben elsősorban az akaratnak, a jellemnek formálására; az önmegtagadás, önuralom, odaadás, engedelmesség, a fegyelem erényének és szellemének az új sarjadék lelkében való kialakításán kell munkálkod- niok”. Emlékeztetve a forradalmak által előidézett „súlyos következményekre”, az állampolgári fegyelem meggyengülésére, Klebelsberg az állam és a társadalom iránti

42 Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei ... 37. 1.

13 Néptanítók Lapja 1928. 3—4. szám.

14 Néptanítók Lapja 1928. 3—4. szám 8. 1. Klebelsberg: Neonacionalizmus.

45 Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 578 1.

46 Néptanítók Lapja 1928. 3—4. sz. 1—4.1.

199