Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

földmunkások szabadon bocsátását követelték. Csizmadia lett a párt elnöke, az alelnökök pedig Szikora János és Takács József.10 „Újra együtt vagyunk” — örvendezett a Kikelet. „Azt hitték a ,pártzsidók’, hogy a földmunkások mozgalmát szétbonthatják... Azt hitték, hogy a föld népe bőrére megint lehet itt bolsevizmust játszani...” — olvashatjuk odébb.11

Januártól a párt hivatalos lapja a „Szántó-Vető” című hetilap lett, amelyet Csizmadia Sándor és Wohlmuth Ernő szerkesztett. A „Szántó-Vetőben” még januárban megjelent a Földmunkások és Kisbirtokosok Pártjának programja. Az általános elvi nyilatkozat leszögezi, hogy a párt nemzeti alapon áll, de nemzetközi is, mert minden néppel békében akar élni. A fokozatos fejlődés mellett tesz hitet; a nyilatkozat szerint az ugrásszerű előretörés „reakciós”. Elhatárolja magát mindenfajta diktatúrától és erőszaktól. A részletesebb programban szerepel minden 20 éven felüli számára az általános, egyenlő és titkos választójog, az egyesülési és gyülekezési szabadság követelése. A program szerint a párt politikai bűntényeket nem ismer. Minden nemzet egyenjogú, a háború és béke kérdésében csak a népképviselet dönthet — olvashatjuk a programban. Szükségesnek tartja az agitáció és a véleménynyilvánítás korlátozását szolgáló törvények és rendeletek eltörlését, az általános, kötelező és ingyenes oktatást. Követeli továbbá a nők egyenjogúsítását, a törvénytelen gyermekek egyenjogú kezelését, ingyenes igazságszolgáltatást és jogvédelmet. A párt küzdeni akar a közigazgatási bíróságok bíráskodási jogának a megszüntetéséért, valamint az egészségügy államosításáért s az ingyenes orvosi ellátásért. Progresszív adórendszert kíván és a kötött birtokok intézményének megszüntetését. A földkérdésről úgy vélekedik a párt, hogy a földhöz azoknak van joguk, akik megművelik, és annyira, amennyiből megélhetnek. A program szerint az iparűző birtokok és mintagazdaságok kivételével minden földbirtokot fel kell osztani. A földfelosztást az érdekeltek bevonásával kell végrehajtani, védelmet kell nyújtani az áruzsora és a tőke ellen — áll többek között a programban.12

Márciusban a Csizmadia Sándor nevével fémjelzett politikai csoportosulást érzékeny veszteség érte. Csizmadia kénytelen volt lemondani a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének elnökségéről, mert az elhatározta, hogy egyesül a szociáldemokrata alapokon álló földmunkásszövetséggel, és szakít a Csizmadia-párttal. A csoportosulás elvesztette tekintélyesebb kádereinek egyrészét, és nyilvánvalóvá vált, hogy kudarcra van ítélve a földmunkások és kisbirtokosok szakszervezetének megszervezésére tett kísérlete. Csizmadia hasztalan követelte Rubinek minisztertől a földmunkásszövetség betiltását.13 A Földmunkások és Kisbirtokosok Pártja Budapesten és a megszállás alatt nem levő területeken nem tudott számottevő hatást kiváltani, a párt szervezetileg aligha állhatott másból, mint a vezetőségből. A tiszántúli területek felszabadulása után 1920 júniusában megtartott kiegészítő nemzet- gyűlési választásokon született az első nagyobb, országos jelentőségű siker. Csizmadia Sándor az orosházi kerületben elnyerte a mandátumot. Programbeszédeiben — szavaival élve — nem adott végleges programot, hanem csak az ország talpraállításá- nak szükségességét hangoztatta. Nyíltan az osztályegyüttműködést hirdette. A „talp- raállítást” nem lehet, mondta, osztály- vagy felekezeti gyűlölködéssel, „furkósbottal” elérni, csakis alkotó munkával.14

10 Szántó-Vető, 1919. december 28.

11 Kikelet, 1919. december 29.

12 Szántó-Vető, 1920. január 1., 11. és 25.

13 Földmívesek Lapja, 1920. március 13. és OL FM ált. VI. — 1920—40 152.

14 Szántó-Vető, 1920. június 13.

162