Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
parti települések szerepelnek. A lakott helységek gazdálkodásához elengedhetetlenül szükséges puszták egyáltalában nem kerültek feljegyzésre. A török összeírásokban csak a lakott helységek által művelt puszták kerültek számbavételre, ezért a műveletlen pusztákat nem jegyzik fel. Ez pedig azt jelenti, hogy 1548-ban a lakott helységek termelőereje, vagyis az igás ökrök száma nagyon lecsökkent lehetett, ezért nem tudták megművelni az üresen hagyott területeket. A tiszai kikötők, többnyire révhelyek számbavételénél kitűnik, hogy a törökök a csongrádi náhijét tulajdonképpen ezek ellenőrzésére szervezték meg. A szegedi náhijében csak a szegedi és tápéi kikötő használatát jegyezték fel, a zentai, petrovoszeloi kikötőknél az összeírás megjegyezte, hogy üres, vagyis nem használják. Szeged alatt a Tiszán ebben az évben kereskedelmi forgalom alig volt, az összeírás fenti tanulságai alapján. A Szeged és Szolnok közötti kilenc feltüntetett kikötőnél az összeírás megjegyzi, hogy a szegediek, vagy más helység lakói bérlik. A szegedi náhijének négyszer annyi halastava volt, mint a csongrádinak, s ezek a halastavak, többnyire Szeged közelében, illetve Szeged és Ányás között helyezkedtek el. A malmok közül a szegedi náhijében 25 Szeged város területén, egy a városon kívül és három Szentpéter falunál a Tiszán helyezkedett el, mivel a feljegyzett egy kerekű malmok hajósmalmok voltak. Ezenkívül Zenta városnak és Ser- ked falunak volt egy-egy malma. A 27 lakott helységből 9 templom működése állapítható meg úgy, hogy a pap, mint foglalkozásnév feltüntetésre került. A szegedi náhije 9 templomából három Szegeden működött. A többi 26 lakott helységből 6 helységben élt pap. Két faluban pedig házas kalugyer került összeírásra, akik valószínűleg görögkeleti ortodox szerb papok, amíg a kalugyerek szerzetesek voltak. Egy monostor került feljegyzésre Szeged-Felsővárosban a Szent Miklós utcában a Szent Miklós monostor, ami esetleges működését feltételezi. A lakott helységen kívüli nagyobb rét kizárólag a csongrádi náhijében fordul elő, Tömörkény falunál Kis Tisza rétje kerül ilyen módon külön feljegyzésre.21 A települési szerkezet megoszlását az 1548-ban összeírt lakott helységek török „hane” és „kapu” adóegységeinek egyenkénti számának bemutatásával szemléltetjük. A „hane” török adóegység, a török állami fejadó (más elnevezésekkel harács, forint adó, császár adója stb.) egysége volt, amelyet minden nemmohamedán vallású családfő cenzus szerint fizetett. Az adó összege 50 török akcse, azaz egy magyar fo2. táblázat. A szegedi és csongrádi náhije lakott helységeinek megoszlása a fejadófizetők „hane” száma szerint Helységek hane-száma Szegedi náhije helységei Csongrádi náhije helységei 0-10 6 2 11-20 10 2 21-30 6 — 31-40 2 — 41-50 1 — 51-70 1 5 71-80 — 1 81-90 — — 91-100 — —-400 — — Összes helység: 27 10 21 Érdújhelyi Menyhért, A kalocsai érsekség a renaissance korban, Zenta 1899., 237—282.1., közli a plébániákat az 1526 előtti időszakból. 14
