Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
rint volt. Ezt az összeget minden „hane” adófizetőnek meg kellett fizetni, hogy a mohamedán jog szerinti jogképességét és személyes tulajdonra való jogát a mohamedán államban megőrizhesse. A fejadó kivetéséről az adóösszeírásunk elé bemásolt törvénykönyv törökül kanunname részletesen intézkedett. Ilyen módon a török „hane” adóegység egy-egy helységre megállapított számából az ott élő családfők számára következtethetünk.22 A 2. táblázat a településszerkezet megoszlását a helységek „hane” száma, vagyis a fejadófizetők szerint mutatja be. Azonban tekintettel kell lenni arra, hogy a fejadót 1548-ban cenzus szerint fizették, s ezért egy-egy helységben nem minden családfő fizette. Ennek ellenére megmutatja az egyes helységekben hány fejadófizetőképes módos jobbágy gazda élt, ami a helység nagyságát jellemzi. A szegedi náhijében Szeged városán kívüli 26 helység közül 16 helységben 20 fejadófizető alatti létszám állapítható meg. Ez az egész 59%-át jelenti. A csongrádi náhijében összeírt 10 helység közül 6 helység 51-80 fejadófizető közötti létszámban fordul elő, ami az egész 60%-át teszi ki. Ebből az arányból a két náhije helységeinek jellemző megoszlása megállapíthatóvá válik, a szegedi náhije kistelepüléses, s a csongrádi náhije nagyobb településes jellege. A „kapu” török adóegység, a török földesúri adó, másnéven iszpendzse adóegysége volt. Ez a magyar királyok korában a portánként szedett hadi adó (subsi- dium) megfelelője volt. Portánkénti összege továbbra is egy magyar forintnak megfelelő 50 török akcse lett. A török „kapu” adóegység pontos meghatározására Heves, Fejér és Békés megyei XVE századi magyar összeírásokkal végzett kutatások eredménye a következő: Heves és Fejér megyében 1580 körül egy magyar porta adóegységre két török „kapu” adóegység, Békés megyében 1560 körül pedig egy magyar portára csak másfél török „kapu” adóegység esik. Egy magyar porta adóegység fogalmában Békés megyében átlagosan másfél kis család számítható ki. A fenti kutatások eredménye, tehát egy török „kapu” adóegység fogalmában 1548-ban átlagosan két-három kis család mutatható ki. Ebből megállapítható az, hogy a török „kapu” adóegység egy földdel rendelkező jobbágyháztartással azonosítható, illetve még az is, hogy egy jobbágyháztartásban több kis család dolgozott együtt. 3. táblázat: A szegedi és csongrádi náhije lakott helységeinek megoszlása a háztartások ,,kapu”-száma szerint Helységek kapu-száma Szegedi náhije Csongrádi náhije helységei helységei 0—10 9 2 11—20 5 1 21—30 6 1 31—40 2 1 41—50 2 — 51—70 — 4 71—80 — — 81—90 1 — 91—100 — 1 —400 —. ____ Öss zes helység: 27 10 22 A fejadóról bővebben: Hadzibegic, Hamit, Glavarina u osmanskoj drzave, Sarajevo 1964. 24—25. 1. 23 Vass Előd, Török adóztatás Heves megyében az egri vár eleste előtt, 1543—1596. Kézirat. Molnár József, i. m. 158. 1., és még Csípés Antal, Békés megye élete a 16. században, Békéscsaba 1976., 18—20. 1., valamint Vass Előd, Lakosság és gazdálkodás ... 63—64. I. 15
