Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

Szökés elszórtan mindig fordult elő, de a 18. század vége felé különösen gyakori.

II. József cselédrendelete 24. §-a úgy intézkedett, hogy a szökés-gyanús cseléd egy havi bérét visszatarthatta a gazda, ha kommenciós volt, ha pedig bennkosztos, akkor „egy fertály esztendeit”. (24. §.)

1744-ben Rácz Jánosné szolgája „minthogy gazdája elhagyásának semmi fun- damentomos és rationabilis okát nem adhattya, azért 30 pálcára büntettetik...”175

A büntetés nem minden esetben ilyen súlyos. Borka Mihály először Csenki János bérese volt, azt „minden helyes ok nélkül” elhagyta, majd Mucsi Mihálytól ugyan úgy távozott, 12 pálcaütést kapott. Mucsi Mihálynál egyébként rossz helyük lehetett a béreseknek, mert pár év múlva „dolog idején” is otthagyta két béres is.176

A bíró által munkába állított három „új magyar” bérest, Burkus Istvánt, Mihály Gergelyt és Kolompár Györgyöt nemcsak megverték, hanem, „Gazdájának visszaadtak”.177

Úgy tűnik, a cigány béresekkel szigorúbban bántak el. 24 pálcaütést is kaptak, amikor a magyarok általában már csak 12-t.

Volt idő, amikor elég enyhén büntették a gazdája elhagyást. Kovács János „szentesi ht 6 pálcaütéssel intették meg 1785-ben gazdáját elhagyni akaró szándékáért.”178

Amikor az 1790-es években nagyon elharapódzott a szökés, egy ideig ismét 24 pálcaütés járta. „Külön-külön 24 pálcákkal büntetődtek, a már gyakori ízben közönségessé tett büntetés szerint”...179

Majd éveken át 16 pálcaütés volt a büntetés. Arra is van példa, hogy a szolgálatot elhagyó fiú miatt az apát büntették, mert az „magához fogadván, protestálta”.180

A korszak vége felé csökkent a szökés. Legtöbbször „helyes oka” is volt a szolgálat elhagyásának.

Klein Márton kocsisa a szökésért elszenvedett büntetés után „szolgálatba visz- szaállni parancsoltatott”, — de ismét megszökött...” a gondatlansága által okozott károkat elesmerte volna, azonban a szolgálatba visszaállni nem akarna, különféle okokat előadván, s ezeket tekéntetve vévén a szolgálatba visszállástól felmentetett”.181

7. Üldözött cselekmény volt az éjszakai kóborlás. A város hadnagyai takarodó után valósággal vadásztak az „éjszakai kóborlókra”. Ezek többnyire italos emberek, akik egy kicsit kimaradtak. Gyakran csoportosan kapják el őket. Fogas Kis Ferenc, Erdélyi János és Csorba Mihály, Jenei Gergely béresei, város hadnagyai által éjszakai kóborlásból „áristomba hajtattak, s adattak nekik külön-külön 12 pálczák”.182

Bereczki István, Hódi István betyárja, Berta Prasik, Nagy Miska bérese „éczakai kóborlásból város hadnagyai által áristomba hajtattak s ezen törvénytelen cselekedetükért adattak nékik 12 pálczák”...183

Sokszor „gyanús háznál” fogják meg őket, de ilyenkor is „kóborlás” címén kapnak fenyítést. „Vecsei Pál és Kis István betyárok, nádudvari felek az utcakapitányok által éczakának idején gyanús háztól áristomba hajatván, az éczakai kóborlásért adattak nékik külön-külön 12 pálca ütések.”184

1.5 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1744. márc. 5.

1.6 CsmL (Hr) Pkv. hat. 1744. okt. és 1778. aug. 16.

177 Uo. 1784. máj. 10.

178 Uo. 1785. máj. 30.

179 Uo. 1791. ápr. 26.

180 Uo. 1793. jún. 10.

181 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1838. aug. 10.

182 CsmL (Hr) Pkv. hat. 1774. dec. 27.

183 Uo. 1775. okt. 16.

184 Uo. 1780. jan. 24.

119