Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
A kóborlás fogalma alá tartozik az az eset is, ha a béres befogja gazdája lovait, éjszakának idején hazajön a városba, s idehaza „kóborol”, részegeskedik. A Csáki Mihály bérese is 1784-ben gazdája híre és „akarattya ellen” éjszakánként a gazda fogatán a szállásról haza-hazajárt „innya és kóborolni.” Tetejében még „gyanús háznál” is kapták el. 15 pálcaütéssel bűnhődött.185 186 De nem is kellett föltétlenül italosnak lenni valakinek, hogy elfogják. Elég volt éjszaka az utcán csoportosan tartózkodni, már meg volt a baj. Nagy István, Bódai István bérese, Nagy Mihály, Hajdú István bérese, Dómján János, Horváth Mihály bérese, Csikós István betyár, Balogh János betyár „az uczakapitányok által azért rakáson találtattak takarodó után, adattak nekik 6—6 pálcza ütések.. .”188 Nem csoda, hogy a sok regulázás, zaklatás néha ellenállást váltott ki. 1786-ban Albert János, Pap Samu, Molnár István és Ádám Mihály, Dezső János esküdt betyárjai az őket behajtani akaró utcakapitányokkal szembeszálltak... „azokat megtámadván — kést forgatunk — úgymond — bennetek. Azért is sokan lévén, azokat akkor el nem hajtották.”187 Vári Mihály betyár is ellenállt az újutcai kapitányoknak „...őket megtámadta, baltát fogva ellenek és baszom atta teremtettével káromkodott, hogy felé ne mennyének”.188 8. Igazán kóborlónak, tekergőnek számított az, aki psaszus nélkül ide jött, munkaviszonyt nem vállalt. Már a 18. század derekán, felsőbb utasításra, igyekszik a tanács érvényt szerezni a cselédek nyilvántartásának, a passus beszerzésének. 1744-ben így hirdet a tanács: „Mivel pedig sok kóborlók, passus nélkül járók tapasztaltainak, azért helység biráinak újabb és valóságos kemény büntetések statuálandó petitója alatt parancsoltaik kívül a Pusztákon, úgy a helységekben is passzus nélkül járó s lappangó személyekre vigyázzanak, és az helység lakóinak, kivált a suspectusoknak házait legalább minden héten hites személyek által vizsgáltassák meg, úgy hasonlóképpen pusztákat, szállásokat és az mezei pásztorokat minden hónapban kéczer jó emberek által járassák, kerültessék meg...”189 1764-ben a passzusnélküliek befogadóit is megfenyegeti a tanács. Aki az ilyen kóborló, passzus nélküli „személyeknek szállást ád, vagy biró hire nélkül házához béfogad, nyakához köttetik és véle együtt a városból kiüzetik...”190 Ennek ellenére állandóan jönnek, jövögetnek a Tiszántúl kóborlói. Hajdúszoboszlóra való Kis András 1766-ban passus nélkül jött ide, már le is telepedett, amikor feljelentették. Áristomba csukták megpálcázták, majd a városból kiűzték, — ugyanígy járt az öcsödi Kálmán István is. Kolompot kötöttek a nyakába és a cigány az akasztófáig kergette, verte a passus nélküli Tóth Istvánt, Bárány Mihályt, Takács Györgyöt, Zubozkij Józsefet is. A levest azért akkor sem ették olyan forrón, mint ahogy tálalták. Jeney Mihály három passus nélkül való csavargót befogadott. Megpálcázni ugyan őt is megpálcázták, de a „kiűzés” elmaradt. Csak az akasztófáig kellett kísérnie védenceit, azok nyakához láncolva.191 185 Uo. 1784. nov. 13. 186 Uo. 1785. jan. 2. 187 Uo. 1786. aug. 20. 188 Uo. 1787. febr. 23. 188 Uo. 1744. jún. 12. 190 Uo. 1764. júl. 8. 191 Uo. 1766. jan. 30. 120
