Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
Az elszámolásnál végül a béresnek kellett fizetni, de az „a 4 napért levonandó 2 forintot is lefizette azonnal, csakhogy a gazdától szabadulhasson.”86 Az idő előtt elbocsájtott cseléd általában eredményesen kérhette a bíróságtól esedékes bérét.87 Az elbocsájtást többnyire ideges szóváltás előzte meg. Az ilyenkor elkergetett cselédet aztán a gazda önkényes eltávozással vádolja. Kristó János 30 hétig szolgált Tunyogi Jánosnál, amikor „önkényesen elhagyta.” „A béres ellenben azt adta elő, hogy ő nem önkényesen, hanem gazdájának, midőn az ökröket hamarjában be nem foghatta, ezen szavaira: „menj a pokolba”, hagyta oda. S vissza akart menni, de a gazdája el nem vállalta.”88 Ha a szolga vissza mert ütni, az a bíróság előtt elbocsájtó oknak számított. „Búza Ferencnét, Petris János nevű szolgája rútul szidta és az Istent is nagyon megkáromlotta, tovább vasvillát fogván gazdájához, talán meg is ölte volna, de Isten gondviseléséből Búza Ferenc Penes defensionem sui kikelvén, hamarébb kiütötte a szolgát és rajta felül fordult. Azért a rút káromkodásért, Gazdája ellen való felkelésért, s hatalmasságért hetven pálcára ítéltetett, aztán gazdája fizesse ki s mennyen dolgára.”89 A károkozást általában csak végső elszámoláskor, bérlevonással büntették. Juhász Nagy György azonban 1842. május 5-én arra hivatkozással bocsájtotta el szolgáját, Béres Mihályt, „...hogy tanyáján a panaszló szolga által több károk okoz- tatván, kénytelen lett elbocsájtani”...90 A szolgálat önkényes elhagyását, a szökést sohasem tekintették elbocsájtó oknak. A szökött cselédet megverték és gazdájához visszaküldték. II. József úgy intézkedett, hogy a szökevény cseléd „tömlöccel, vagy békóval való dolgozással bünte- tődjön”. A cselédrendelet 21. §-a kötelezte a helység elöljáróit a szökött cseléd „felkeresésére, ha megtaláltatik, elfogattatására s szolgálásának helyére leendő vissza- vitetésére segedelmet adni”. Erről majd a kihágásoknál olvashatunk. A lopást már másként bírálták. Néha csak megkorbácsolták a bűnöst, máskor el is bocsátották. így például 1776-ban „Gyenge Kata N(emzete)s Csók Perceptorné Asszonytul szoknyákat és egyéb ruhákat lopott, ott szolgálván, az ruhák visszakerültek, mindazonáltal per poena 25 korbácsot szenvedett és elbocsájtot- t a ”...91 Arra is van példa, hogy a bíróság a lopás puszta gyanúját is elegendő oknak találta az elbocsájtásra. Kovács Albert éjjel 11 órakor ért ki a tanyára feleségével. A béres a konyhából éppen akkor surrant ki „...helyesnek találódik, hogy a gazda őtet a szolgálatból elküldje. Büntetésül beszámítódik a gazdaáltal lett megverése, ami a bérét illeti, evégett a tekintetes Szolgabíró úrhoz utasíttatik”.92 7. Hatósági beavatkozás Mind a vármegye, mind a tanács beleszól a cselédek szerződtetésébe. A tanács megköveteli, hogy a városházán jelentsék be a cseléd nevét és bérét. Üldözték a szolgálatot nem vállaló, vagy azt elhagyó passuális levél nélkül kóborlókat, teker86 Uo. 1845. aug. 5. 87 Uo. 1840. máj. 30. és 1842. okt. 2. 88 Uo. 1846. dec. 31. 89 Uo. 1726. márc. 4. 90 Uo. 1842. máj. 2. 91 CsmL (Hr) Pkv. hat. 1776. aug. 20. 92 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1840. júl. 9. 106
