Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
gőket. 1744-ben a „helység bíróinak újabb és valóságos kemény büntetések statuálandó petitiója alatt parancsoltatik: kívül a Pusztákon úgy a helységekben is passzus nélkül járó s lappangó személyekre vigyázzanak”...93 Egy időben különösen ráterelődött a figyelem a cigányok kóborlására. Mária Terézia az ,,újmagyarokat” már az 1760-as években le akarta telepíteni és munkára szoktatni. Békés megyében 1774 óta szolgálatra, vagy mesterség tanulására erőnek erejével hajtották őket. Vásárhelyen csak 1779-ben publikálták, hogy „akinek cigány gyerek kell, vagy cigányleány, jelentse, magát a városházánál és a tekintetes nemes vármegye fog adni béresnek, szolgának, szolgálónak”94 De a nem cigány szegény ember gyerekét is szorította a tanács, hogy álljon szolgálatba. Pünkösdi Istvánt 1784-ben azért pálcázták meg, mert a gyermekét a szolgálattól hazugság által akarta megszabadítani. Csongrád vármegye közgyűlése 1812. március 29-én azt is elhatározta, hogy ...„Ha az olyan szegény sorsú embereknek, akiknek semmi gazdaságok nincsen, számosabb gyermekei volnának, akik szolgálni nem akarnának, azok a helybeli bírák által a faluban szokásban levő bérért való szolgálatra szoríttassanak. Mely végzés a mező és királyi városokra is kiterjesztvén, az olyan személyeknek összve írattatására különös comissariusok neveztessenek ki...”95 A napszámosokra, kaszásokra vonatkozó bérszabályozások már az 1780-as évekből megtalálhatók a jegyzőkönyvekben. A cselédekre vonatkozót eddig nem sikerült felmutatni, de létét közvetett úton tudjuk bizonyítani. Mester Mihály gazda- asszonyán követeli a bérét „... nála szolgálattyával érdemlett bérét kifizettetni installálná: calculus szerént újabban kidolgoztatván az eképpen találtatott: u. m. az te(kin)t(e)tes n(eme)s vármegyének limitátiója szerént.. ,”96 Ugyanebben az évben Kenéz András bérkövetelését is megítélte a bíróság, úgy, hogy „az A félnek limitátió szerént bent tartóztatott bére az 8 forintoknak híjával ...kifizettessék”97 Ebben az időben, az 1790-es években, Vásárhely tanácsa maga is készít bérszabályzásokat, igaz, elsősorban a város rárósi gazdaságára vonatkozóan.98 Az 1809. év december 24-i hirdetésben a tanács szószerint leközli a szolgák és szolgálók bérére vonatkozó megyei határozatot. A szokásos fenyegetéssel kezdi, hogy akik ennél a bérnél többet kérnek, vagy pedig többet ígérnek, azok a vármegyétől kiszabott büntetést el nem kerülik.99 „Ezen Tek(intetes) n(eme)s Vármegyének rendeléséből a’ Szolgák és Szolgálóknak bére következőképpen határoztatott meg: 93 Uo. 1744. jún. 12. 94 CsmL (Hr) Hjk. 1779. jún. 7. 95 CsmL (Hr) Szeremlei Sámuel írod. hagyatéka — Limitáció 1812. 96 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1795. febr. 11. 97 Uo. 1775. jan. 27. 1795. 98 Uo. 1796. ápr. 3. és júl. 3., 1798. aug. 31. 1802. máj. 2. 99 CsmL (Hr) Hjk. 1809. dec.24. 107
