Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
VI Az eddigiekből is teljesen nyilvánvaló, hogy Bakay a balközépnak csak komoly fönntartásokkal lehetett a tagja. Eredendő gyanakvása, bizalmatlansága a bármilyen pártállású s bármiféle programmal jelentkező „történelmi” osztályokkal szemben már a „Tiszavidéki Újság” sok kitételében megtalálható. De ez a felismerése is, hogy a pártárnyalatok lendületes retorikával megfogalmazott tételei azonnal megsemmisülnek, ha a közös uralmi alap megvédelmezéséről van szó. „Magyarország honatyái együtt ülnek, jobb és baloldalon elég zászlós úr van.”89 — írja, s kezükben elsikkad minden kezdeményezés, hiszen a szónoklatok árjába fulladó Házban „a tetteket leszolgálják vezéreink szép szavakkal.”90 91 Mégis Tisza 1875. január végi pálfordulásáig komolyan hisz a pártban, vezérében és Jókaiban, s az oly sokszor deklarált, de oly kevésszer gyakorolt demokratizmusukban. Szeged ellenzéki küldöttjeként részt vesz az 1874. május 17-én tartott nagy, minden ellenzéki pártot tömörítő kongresszuson,94 majd rövid idő múlva Szegeden is létrehozza annak szervezeteit. „Van szerencsém bejelenthetni — közli a párt országos vezetőségével — hogy tegnap és tegnapelőtt Szeged mindkét választó kerületében gyűléseket tartottunk s határozatba ment: hogy az ellenzék minden árnyalati megkülönböztetés nélkül felveszi a „Függetlenségi párt” elnevezést. Világosan for- muláztatott: hogy köztünk nem ismerünk Tisza vagy 48-as pártot, mi ezután két pártot különböztetünk meg, a „közösügyest” és „függetlenségit”. Ugyancsak egyhangúan elhatároztatott: hogy mindkét kerületben „függetlenségi” körök alkottatnak : a szervező bizottságok már meg is alakultak. Az alsóvárosi kerületben már szép számú aláírók is vannak, a felsővárosiban csak e héten nyittatnak meg az aláírások.”92 E komolyan vett és sikeres tevékenysége után Tisza és a nagy bálvány, Jókai átpártolása fölött érzett kiábrándulása már alig lehetne nagyobb, „...a múlt évi ellenzéki gyűlés alkalmával azok közé tartoztam — írja „A Hon” számára írott cikkében — kik az ellenzéki árnyalatok egyesítésén fáradoztak. Az időben azt hittem, hogy értem Tiszát. Azóta... meg kellett győződnöm, hogy én soha sem ismertem a balközép vezérét... Ma... miniszterhetnekségi mániája tetőfokán az elvtagadás oly tarka köpenyében áll előttünk, hogy elborul lelkünk nemzetünk jövője fölött.”93 A logikus lépés lenne: csatlakozni a szélbalhoz. De Bakay annyira kiábrándult az egymást tépő pártok, a parlament meddő szófecsérléseitől, hogy lassan megérlelődik benne az elhatározás egy olyan új párt létrehozására, melynek keretében azok a tömegek is” az alkotmány sáncai mögé” kerülnének, melyek addig kívülre rekedtek. „Adassák meg... a szegényebb osztálynak is, — írja még 1869-ben — hogy a kiállhatatlan anyagi és szellemi békó eldobása által érvényesíthesse befolyását az államügyekben, s ne kellessék néki csupán csapszékekben, utczai gyüldékben, ne kellessék neki úgyszólván „a malom alatt” érvényesíteni nézeteit.”94 E követelése mindvégig meghatározója politikai elképzeléseinek, de az is, mely 89 Bakay Nándor : Sokan azt állítják, hogy a haza ügyei előhaladnak. Tiszavidéki Újság 1. évf. 22. sz. 3. p. 1869. november 20. 1. évf. 17. sz. 1. p. 90 Uo. 91 Egyetértés, 1874. május 16. 1. évf. 38. sz. 2. p. 92 Egyetértés, 1874. május 28. 1. évf. 48. sz. 93 Bakay Nándor: Tisza Kálmán és az önálló magyar vámterület. Egyetértés. 1875. február 7. 2. évf. 30. sz. 1. p. 94 Bakay Nándor: Hírlap- és hirdetési bélyegek. (Tekintettel a hírlap-biztosítékra.) Tiszavidéki Újság 1869. december 9. 1. évf. 20. sz. 1. p. 283
