Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
Korántsem szabad hinnünk, hogy a polgárság kebelében nincsenek erélyes férfiak, nagyszerű vállalataik bizonyítja a bátorságukat. S különösen kik még hozzá szegényen születtek és felküzdik magukat, elismerést érdemelnek bátorságukért. Igaz, hogyha vívnak, gyakran nevetséges párviadaluk, vagy pedig figurális kisszerű- séggel végződik. Ezért tőlük szorgalmat, munkát igen, de fegyveres elégtételt nem lehet követelni.” Ez a tárca s benne az idézet természetesen nem egy alkalom kiváltotta indulat eredménye. Benne van az egész addigi Bakay, az emberi és polgári öntudatára ébredt szabadságharcos, az 50-es évek vándora és békétlene, majd városa elnyomó politikai vezetői ellen protestáló ifjúságának vezére. S mindezt a saját hangján, saját indulataival. A puszta tanulás és tapasztalatszerzés korszaka ezzel végétért, most- már jöhet az addig megszerzett, megtapasztalt ismeretek gyakorlati alkalmazása. III „Apám 22 ft-tal bocsátott útra, ezzel száz meg száz mérföldet utaztam be. Végre aztán haza jöttem s legvégre itthon maradtam.”27 — írja sok évvel később az ötvenes évek elejére emlékezve. Kezdetben lelkiismeretesen próbál beleilleszkedni a céh életébe, elkészíti remekét, majd a céh jegyzője lesz, végül a legények ládájának kezelője is.28 De csakhamar újból csalódnia kell. „Már ekkor lazult a céhek tekintélye... Kontárok kezdtek mutatkozni... Ez annyira elkedvetlenített, hogy megszűntem a céhbe járni. Az egészből elkörítettem magamat.”29 De az agonizáló céhes közösségtől elszakadó Bakay egyúttal és egyidőben kezd mind tevékenyebb szerepet játszani a Bach-rendszer megnyomorította városa közéletében. Neve mind ismertebbé válik, új barátságokat alakít ki s megjelennek első ellenfelei is. „Elvül tűztem ki mindig magamnak különb és okosabb emberek társaságát keresni.”30 Talán ez lehetne mottója e korszakának. Megismerkedik az akkor Szegedre került piarista Csapiár Benedekkel, a későbbi neves irodalomtörténésszel, ki — talán az egyházban jelentkező új irány hatására, hiszen ez Lamennais kora is — érdeklődéssel fordult az iparos-, természetesen még a céhekben élő iparosifjúság felé. Csapiár a szintén szerzetes Ipolyi Arnold, a magyar Mythológia szerzőjének ösztönzésére egy diákjaiból álló kis csoporttal, többek között Szeged-környéki népmeséket és mondákat gyűjtött. E csoporthoz tartozott külső tagként Bakay is.31 Az ifjú értelmiséggel való kapcsolata csakhamar politikai térre tevődik. Az agguló Bach-korszak, de még Bakay által „félalkotmányosnak” nevezett 1859—1860 is bőven termelte ki azokat az embereket, akik „kinyomataként az ókonzervatív magyar jezsuitizmusnak egyedül a hatalomtól várnak minden mennyei és földi üdvösséget.”32 Ezek, pontosabban: egy képviselője ellen szervezték azt a „kisded csoportot, melynek vezetője Bakay lett. „Az ifjak legdaczosabbjai, egy kis komplotot formálva, egy egykori iskolatársuknál, egy iparosnál gyakran összegyűltek. Az itt összejött tanuló ifjakon kívül néhány gyógyszerész segéd s még egy két szabad gon28 Bakay Nándor: Ifjúkori emlékek Alföldi Iparlap 1884. június 7. 3. évf. 23. sz. 2. p. 28 A Szegedi ifijúság bejövetel számoló Jegyző könyve és A Szegedi Ifijuság Név beírási Könyve című kéziratos céhkönyvek. A Móra Ferenc Múzeum állományában. 29 Bakay Nándor: Ifjúkori Emlékek. Alföldi Iparlap, 1884. június 7. 3. évf. 23. sz. 2. p. 30 Uo. 31 Gyűjtései: Magyar nép regék. A nép után írta —. A bűvösök világa. Mythosi képek. 1—3 köt. Mindkét mű kéziratban a Somogyi Könyvtár anyagában. 32 Bakay Nándor: Emlényeim. Tiszavidéki Újság, 1870. április 3. 2. évf. 27. sz. 2. p. 270
