Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
a megszállás teljes valóságával. „Minden 30 lépésre egy fegyveres katona sétált feltűzött szuronnyal s közökként egy rendőr, szintén fegyveresen. így őrizték a velenceieket, hogy el ne lopják őket.”22 A katonák egy-egy ezüst huszas zsoldot kaptak akkortájt a velencei tartományban. A velenceiek le voltak győzve, de az osztrák bankjegyeket mégsem fogadták el. A katonák ezüsttel fizethettek csak. „S az öreg Ausztria azt hitte, hogy bírja Velencét. Csodálatos birtoklási viszony volt ez.”23— jegyzi meg Bakay, mintegy végső eredményként. Útja során azonban nemcsak Velencével és osztrák mundérba öltöztetett magyar bakákkal ismerkedhetett meg, de olyan olaszokkal is, kik saját bőrükön is tapasztalhatták a Monarchia várbörtöneit. Sankt-Mihielben Bakay vándorkönyvét nézegető vendéglátója, egy olasz márki, véletlenül meglátja abban Szeged „helyzet rajzát”, térképét. „Szegedino! Dió mio! — kiáltja föl — íme a vár, a patkányfészek! — s ez megjegyzésre egy könny hullt szemeiből a térképre. Tíz évet szenvedtem e várban! — mondá németül, hogy jobban megértsem őt. — Itt tanultam meg németül s egy keveset magyarul is.”24 Olaszországban szerzett tapasztalatai, ahogy a bemutatott szemelvények is bizonyítják, elsősorban politikai, társadalmi természetűek voltak. Szakmai szempontból — érdekesen — sem ekkor, sem 23 évvel később, mikor ismét Olaszországban járt, nem tartja igazán fontosnak olasz útját. „Mindent összevetve — állítja — tanulni vágyó iparos ifjú, ha nem szobrász és nem piktor, — ne menjen Olaszországba tanulni. Ezt tapasztaltam én is mint ifjú.”25 De az is kétségtelen, hogy ez az olasz út rendkívüli módon kiterjesztette látókörét. Az Itáliában még kegyetlenebbül megnyilatkozó elnyomó rendszer s az ellene folytatott össznépi küzdelem, az a nagyon sikeres ellenállás, melyre később Kossuth is méltán hívta fel nemzete figyelmét, későbbi otthoni munkáját is mélységesen befolyásolhatta. De minden bizonnyal az a felismerés is hogy az elnyomás nemzetközi összefogásával szemben a szabadságharcos népek összefogását kell szegezni. Osztrák útjairól több írásában is említést tesz. Ezek javarészt ipari, kereskedelmi kapcsolataival foglalkoznak. Azonban egy tárcájában,26 melyben egy kocsmai konfliktus ürügyén a „párbajokról” értekezik, messze túllép az adott témán, hogy végül azt mintegy szétfeszítve, a mondanivaló a fiatal Bakay emberi-polgári hitvallásává szélesedjék. Csak a színhely kapcsolja a tárcát Ausztriához, közelebbről Welshez, mert a mondanivaló általános s mindenhol érvényes tanúlságokat hordoz. Egy esti békés borozgatás közben egy kapatos vasas őrmester inzultál egy békés polgárt. A polgár természetesen válasz nélkül hagyja a pofont. A megszégyenített s ellenállásra képtelen polgár védelmére kel egy magyar huszárőrmester, — a történet puszta váza csak ennyi. De a huszárőrmester álarca alatt már Bakay ágál, s az akár valóságosan, akár csak a képzeletben megtörtént esemény egy egész osztály társadalomszemléletét hordozza: „Ki becsületesebb ember, az a naplopó, aki ráért vívni tanulni, vagy az a polgár, a ki nem ért rá, a kinek nem volt alkalma. Uraim! a polgárság, ez a milliók egyeteme, ez munkával vív és szorgalmával... a mészáros verekedjék az ökrökkel, a hóhér aggasson gonosz tevőket, a katona ellenséget, a polgárzatnak hagyjunk békét... 22 Uo. 23 Uo. 24 Bakay Nándor: Olaszországból. Alföldi Iparlap, 1882. február 4. 1. évf. 6. sz. 2. p. 25 Uo. 26 Bakay Nándor: Néhány szó a párbajról. Tiszavidéki Újság, 1870. február 20. 2. évf. 15. sz 269
