Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

önkományzatát is biztosítani kívánta, a népre bízva a bírák és elöljárók választását. Módosítani akarta a követválasztást; nyilvánvalóan helyi tapasztalatok alapján el kívánta törölni az „előleges beiratást”, azaz a választók összeírását, valamint a választójog terén meg kívánta szüntetni a rendezett tanáccsal rendelkező és az azzal nem bíró városok lakosai közötti különbségeket. A nemzetiségi kérdést „a testvériség és méltányosság’' alapján látta megoldhatónak. A gazdasági bajok megemlítése után a „becsületes kiegyenlítést” taglalta, elismervén, a törvényekben, ill. az 1861-es feliratban már meglévő közös ügyeket. „Deák Ferenc...hívei közé számítom magam a kiegyenlítésben” — jelentette ki. Az országgyűlés további feladatait nem taglalva a várost közvetlenül érintő ügyek közül a „tiszai társulat” kérdését emelte ki, melyben — mint más közügyben is — a város képviselőjének feladataként vállalta a megszövegezett petíciónak az országgyűlés elé való juttatását.281

Amint az 1865. november 23-i választási jegyzőkönyvből is kitűnt, a választóknak ,,a’ tapasztalás szerint a képviselőjelöltek iránti nézeteik eltérők” voltak, így őket Bánfy József elnök ismét arra intette, hogy „minden vélemény iránt türelmesek legyenek, a’ vélemény nyilvánítások szabadságát a gyalázatos zsarnokoskodás vétkébe esés nélkül korlátolni különben sem lehetne”. Ezúttal egyébként három jelölt lépett fel. Baross Sándor Návay Tamást, Pozsonyi Ferenc „az irodalmi téren babérkoszorúzott szülöttét városunknak”, Dobsa Lajost, Stancsics Ignác nemes pedig Faragó Ferencet ajánlotta. O eredetileg ügyvéd volt, és haladó szerepére vall, hogy 1849-ben és 1861-ben ő töltötte be a rendezett tanács polgármesteri (utóbb polgárnagyi) tisztét. A megejtett szavazás alapján egyik jelölt sem nyert abszolút többséget. Návay 214, Dobsa 193. Faragó pedig 233 szavazattal végzett az első fordulóban. A törvény 35. §-a értelmében nyomban megkezdett újabb szavazást „közbe jött zavargások miatt” a Návay és Faragó közötti 95:40 állásnál a küldöttség másnapra halasztotta, mivel azonban „az igénybe vett fegyveres erőnek sem sikerült egészen a felizgatott kedélyeket féken tartani annyira, hogy a szavazás csendességben folytattat- hatott volna”, azt a küldöttség tovább halasztotta. 282

A választási jegyzőkönyvet jól egészítik ki az ügyről szóló jelentések. A főispán 1865. november 24-én azt írta a tárnokmesternek, hogy az első választáson csupán „apróbb kihágások” (pl. pártjelvények letépése stb.) történtek, az újabb szavazás azonban „a betódult, szavazási joggal nem bíró néptömeg által” annyira meggátoltatott, hogy az elnök a rendet „szelíd” módszerekkel már nem tudta fenntartani, és a folytatást másnapra halasztotta. Másnap is hiába jelent meg a cs. kir. rendőrség (csendőrség) a városházán, Návay Tamás pártját az ott összesereglett, választójoggal nem rendelkező néptömeg megtámadta, némelyeket megsebesített, zászlaikat összetépte, ez pedig újabb halasztásra vezetett.283

Bánfy József választási elnök ugyanekkor kelt jelentése szerint az első napon megkezdett második választáson a városháza nagytermében egybegyűlt választók között „nagy rendetlenség ütött ki”. Faragó hívei a „beszivárogtatott szavazattal nem bíró csőcselék nép által gyámolítottán” azt kezdték követelni, hogy „kit a nép többsége kíván, annak kell a város képviselőjének lennie”. A „fanatizált sokaság” a Faragó-féle jelvényekkel hadonászott, kiabált, lövöldözött, és Návay híveit kiszorította a teremből. Az elnök erre „több igen érdemes választók” meghallgatása után felfüggesztette a szavazást. Másnap a Faragó-párt emberei, Balku Gyula jegyző, Barczán Antal írnok, Mihajlovits György mészáros, Vaszil György városi pénz281 Dobsa Lajos programmja. Makó városának lelkes lakosaihoz! A Hon 1865. november 16. és 17.

282 CsmL Csanád vm. kv. ir. 25—1865. (Kiemelés tőlünk. R. J.)

283 OL Htt. lt. 92 236/18 496 I.—II—15—1865. ( = Csanád vm. főisp. ein. 241—1865.)

224